Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

39 2 rendbeli lopás vétségében mint tettes mondatik ki vétkesnek, illetve bűnösöknek s azért elsőrendű vádlott a btk. 340., 341-, 72. és 66. §-ai alapján egy és fél évi börtön, 5 évi hivatalvesztés, másodrendű vádlott a btk. 340., 341. és 66. §-ai alapján egy és fél évi börtön, 5 évi hivatalvesztés, harmadrendű vádlott a btk. 339., 341-, 96. és 97. §-ai alapján összbüntetésül 2 évi fogház és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok : A vizsgálat és végtárgyalás adataival beigazolt tényállás szerint kétségtelen, hogy f. évi febr. 24 én M. Pál és neje a dohány-utczai izr. templom előtt az utcza egyik feléről a másikra át akarván menni, az ott ép a templomba vonuló nászmenet folytán megakadályoztattak. M. Pál egyik gyermekét felfogva a kocsik közt áthaladt, elsőrendű vádlott a másik gyermeket minden szó nélkül felfogta, azt M. Pál után a kocsisoron átvitte. M. Pálné szintén utánuk akarván menni, egy egyén ebben a pillanatban elébe állt, ugy, hogy azt félre kellett löknie, ugyanekkor érezte, hogy egy harmadik egyén zsebébe nyúlt. A kocsisoron átmenvén, észrevette, hogy 1 frt 80 krt tartalmazó 40 kr. értékű pénztárczája hiányzik. Ezek előtt már elsőrendű vádlott a Károly körut felé eltávozott. Azon egyén, ki zsebébe nyúlt, az izr. templom udvarán keresztül elfutott. Az pedig, ki útjába állt, az után iparkodott, azonban M. Pál által utol éretvén, kérdőre vonatott; minthogy azonban a tárczának ellopását tagadta, elbocsáttatott. Később egy idegen ki nem puhatolható egyén figyelmeztetésére, ki M.-éknak azt mondta, hogy a tárczát egy bizonyos Árpád nevű egyén lopta el és meg is mutatta, hogy ott mennek mind a hárman a Huszár-féle házba, M. Pál, ennek Károly-köruti kapuján elébök került, azonban már ekkor csak elsőrendű vádlottat magát találta és ezt G. Samu rendőr-biztos által a Szikszay-vendéglő előtt letartóztatta. Vádlottak kérdőre vonatván, ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során következetesen tagadták, hogy a kérdéses lopást elkövették volna; tagadták, hogy együtt lettek volna; másod- és harmadrendű vádlott tagadta, hogy az nap a dohányutczában lett volna ; elsőrendű vádlott tagadta, hogy a többieket ismerné s csak azt ismeri be, hogy akkor ő maga a dohány-utczában volt és a M. gyermekek egyikét átvitte. Minthogy azonban M. Pál és neje hittel erősített vallomása szerint elsőrendű vád-