Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam X. kötet (Budapest, 1885)

34 oldalulag kiállított okiratok felperes ellen mit sem bizonyítanak ; nem vétethetett továbbá figyelembe az i. és 2. sz. a. mellékelt végrendeletekből és igy egyoldalulag kiállított okiratokból levont érvelés sem, mert a különben is későbbi végrendelet által hatályon kivül helyezett 1. sz. a. végrendeletben foglalt nyilatkozat csakis a hagyomány föltételéül tekinthető, vagyis a végrendelkező a kérdéses hagyománynyal nem magát a segédkezés tényét, hanem annak időhöz kötött tartamát czélozza jutalmazni, stb. A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság neheztelt Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági ítélet részben aként változtattatik meg, hogy az elsőbirósági Ítéletben szövegezett főeskü letétele esetében köteles alperes 900 frtot . . . felperesnek megfizetni, többi követelésével pedig felperes elutasittatik, stb. Indokok: M. Nándor kifogástalan tanúnak hit alatti határozott vallomása kapcsolatban felperes esküjével perrendszerü bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy felperest néhai L. Péter ügyvéd 1880 ápril i-től 1882 július 31-ig bezárólag havi 50 frt kikötött díjjal ügyvédsegédként alkalmazta s ez időre évi dijaiból egyátalán mit sem fizetett. Ennélfogva felperes alperestől mint L. Péter átalános örökösétől visszatartott munkabérét követelni jogosítva van, valamint, hogy azt örökhagyótól, ha életben marad, követelni jogosítva lett volna.. Azonban a fenti munkabérbe a 2. sz. alatti végrendelet szerint felperesnek hagyományozott 500 frt beszámítandó volt; mert habár áll is felperes érvelése, hogy a hagyomány nem szolgálati bér, hanem ajándék, a szolgálati bér pedig nem ajándék, hanem kötelezettség: mindazonáltal jelen esetben a felderitett ténykörülmények szerint kétséget nem szenved az, hogy a felperesnek jutott hagyomány nem pusztán az elhunyt «tiszta baráti érzelmének kifolyása*), hanem hogy azzal örökhagyó felperesnek szolgálatait, illetve ügyvédi segédkezését kívánta megjutalmazni. Az 1. és 2. sz. a. becsatolt végrendeletek 10., illetve 12. pontjai szerint ugyanis az ott irt hagyományok felperes részére az általa örökhagyónak ügyvédségében nyújtott segédkezésért tétettek, másrészt felperes keresetében maga előadja, hogy béreért már magát L. Pétert megperelni akarta, s ez utóbbi annak