Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

146 Erre megfelel az államkincstárral kötött M. alatti peregyezség, melynek folytán az alperesek néhai V. Sabbas beregszói birtokát mint annak fi- s leányági örökösei birtokukba vették. Erre vonatkozólag tagadják ugyan másod-, harmad- s negyedrendű alperesek az ö örökösi minőségüket, állítván, hogy ők azon egyezség folytán nem kaptak egyebet, mint csak nem is teljes egyenértékét azon összegnek, melyet néhai id. V. Sabbas a fiágra adományozott nemesi jószágért 1810-ben fizetett, s a mely nekik, mint leányági utódoknak magszakadás esetére a 4. sz. a. adománylevélben «sub evictione fisci regii» biztosíttatott; ámde a leányági utódokat megillető inpetrationalis sommá is örökséget képez, még pedig olyan örökséget, a melyből első sorban fizetendők a koronára visszaszállott jószág volt tulajdonosának adósságai, és az adomány-levélnek a fiscus evictiójára vonatkozó kitétele nem azt jelenti, hogy a leányági utódok minden esetben mentek az adósságok terhétől, hanem azt, hogy a fiscus szavatol nekik az inpetrationalis sommáért, mások netaláni törvényellenes ténykedéseivel szemben. A mi pedig elsőrendű alperest s benne a fiági örökösöket illeti, ők a G. alatti beavatkozási kereset szerint kifejezetten fiági örökségkép igényelték adományi czimen s családi szerződések alapján a beregszói birtokot, és ezen igényük kiegyenlítéséül adta ki nekik a kincstár azon jószág egy részét. Örökösei e szerint néhai id. V. Sabbasnak, mindaz elsőrendű, mind másod-, harmad- s negyedrendű alperesek, s terheli őket a nevezett örökhagyó kérdéses adóssága annyival inkább, mert ők minden támasztható igényeikről az államkincstár irányában M. alatt lemondottak, és a midőn a kincstár nekik a beregszói jószágot ugyancsak M. szerint «igény- s tehermentesen" adta át: ezzel viszont lemondott a kincstár is minden lehető igényeiről ő irányukban, de néhai V. Sabbas hitelezőinek jogait nem csorbíthatta. Mindezeknél fogva felebbező alpereseket helyesen marasztalták az alsóbiróságok az alapítványi tőkében, mely az 1811 -iki devalvatió folytán felperes beismerése szerint is váltó 4267 frt 23 krra (nem 5020 frtra) olvadt le. Az egyetemleges marasztalás alapszik a hazai jog azon szabályán, mely szerint az örökösök örökségük erejéig egyetemlegesen felelősek az örökhagyó adósságaiért, és