Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

HÓ elpanaszolta baját T. Ferencznének, ki őt azonnal megvizsgálta s azt állította, hogy nem vesz rajta terhességet észre. Mégis ez után mintegy három hét múlva (tehát f évi ápril hó vége felé, vagy május elején) a leányt ismét megvizsgálta és ekkor K. Katalint megkente. K. Katalin állítása szerint neki T. Ferenczné azt mondta, hogy ha ki birja állni, ö a kenéssel majd elcsinálja a gyermeket. T. Ferenczné ezt ugyan tagadja, de azt, hogy a kenés alatt K. Katalin terhességét észrevette, maga is beismeri, és mégis folytatta a nagy fájdalmakat okozott kenést. Ezután mintegy 3 hétre K. Katalin állapotát M. Jánosné szül. K. Mária harmadrendű vádlottnak, ki unokatestvérje, szintén elpanaszolta és ez öt *elöbb korholván, vállalkozott, hogy ö elcsinálja a gyermeket és e czélból egy vékony, mintegy fái ujjnyi hosszúságú (állítólag czédrusfa) vesszőt dugott K. Katalin nemzőrészébe, melyet ez fél napig benthagyott. Egy hétre ezután, vagyis május 27-én K. Katalin csakugyan korcsszülést tett, és a 3—4 hónapos gyermekmagzatot a kukoriczaföldön elásta. >Ezen méhmagzat, valamint K. Katalin orvosi megvizsgálása után a 2. szám alatti orvosi szakértői szemlejegyzőkönyv tanúsága szerint az orvosszakértők határozottan megállapították, hogy a korán elszült méhmagzat fejlettsége a terhesség negyedik hónapjának utolsó hetére enged következtetést és határozottan kimondották, hogy a korcsszülésnek közvetlen oka a kenés volt, s azon körülmény, hogy az elvetélés csak a kenés után mintegy egy hónapra következett be, ezen mit sem változtat, mert tapasztalat szerint a méh rostjainak összehúzódása ily esetekben csak lassan történik, s igy a méh kiürülése hetek, sőt hónapok után megv végbe; mig ellenben a vesszővel való műveletnek semmi eredménye nem lett, mert a vessző a nehezen feltalálható méhszájba nem hatolt be, mit igazol az is, hogy ettől sem vérzés, sem fájdalom nem okoztatott, miből tehát következik, hogy a vessző bedugásának csak az esetben lett volna az elvetélés a következménye, ha a méhbe behatolt volna, s igy ezen cselekmény csak kísérlet volt. Továbbá a harmadrendű vádlottat M. Jánosnét még azon vád is terheli, hogy ő K. Gáborné és M. Jánosné eskü alatt tett