Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IX. kötet (Budapest, 1884)

96 választás czéljából az etetés és itatás az 1874: XXXIII. tcz. 97. §-a értelmében tiltott cselekményt képez: a kereseti követelés mint tiltott cselekményből származott a törvény oltalmára nem számithatván, felperes keresetével elutasítandó volt. De el volt felperes keresetével még azért is utasítandó, mert ha a megrendelés igazoltnak vétetnék is, felperes a kiszolgáltatott étel és ital menynyiségét és minőségét számszerűleg elő nem adta, stb. A bpesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság Ítéletének másodrendű alperesre . . . vonatkozó része helybenhagyatik, elsőrendű alperesre vonatkozó része azonban megváltoztattatik, ezen alperes köteleztetik 197 frt 92 kr. tőkét, stb. felperes részére megfizetni. Indokok: Elsőrendű alperes beismerte, hogy megrendelése folytán felperes 1881. június 14., 15., 16. és 17. napján ételeket és italokat valóban kiszolgált, azt pedig, hogy a kiszolgált étel és italok értéke 407 frt 92 krt képviselt és hogy ebből 197 frt 92 kr. még fenáll, nem tagadta, ellenben azon kifogása, hogy a megrendelést nem saját személyében, hanem másodrendű alperes által képviselt politikai párt nevében teljesítette, ha valónak vétetnék is, miután a politikai párt oly jogi személynek, mely ellen felperes keresettel felléphetne, nem tekinthető, figyelembe nem jöhet; ugy szinte mellőzendő volt az 1874: XXXIII. tcz. 96., 97. §§-ra alapított kifogása is, mert ezen törvény idézett §-ai oly egyénekre, a kiktől az étel- és italnemüek vásároltatnak, mint a jelen esetben is fenforog, nem alkalmazható ; ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének elsőrendű alperesre vonatkozó részét megváltoztatni, ezen alperest a kereseti 197 frt 92 kr. tőke, stb. megfizetésére kötelezni kellett; tekintve azonban másrészt, hogy felperes másodrendű alperes tagadásával szemben azon állítását, hogy megrendelést másodrendű alperes is teljesítette, vagy hogy a kiszolgált étel- és italnemüek értékének megfizetésére magát kötelezte, nem bizonyította, mert Sz. János, R. József és O. Mihály tanuk által bizonyított azon körülmény, hogy másodrendű alperes felperessel összeszámolt és ezen alperes egy bizonyos összeget végkielégitésképen felperesnek felajánlott, miután ezt felperes el nem fogadta, mint egyésségi kísérlet másodrendű alperes fizetési kötelezettségét még meg nem állapítja, stb.