Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)
5.7 nak, sem ugyanaz felperes törvényes osztályrészébe beszámíthatónak nem találtatott. A viszonválaszban felszámított, s alperesek által kifizetett nek állított apai, illetőleg nagyapai adósságok, miután az E. alatti átadási szerződésben azoknak kifizetésére alperesek kötelezve nem voltak : még ha azok kifizetése bebizonyitottnak tekinthető lenne is, az E. alatti átadási szerződés ajándékozási természetét meg nem változtatja, s alpereseket csakis arra jogosíthatná fel, hogy a valósággal kifizetett összegeket az ajándékozott vagyonok értékéből levonhassák. Jelen esetben azonban a beszámítás, illetve levonásnak ezen módja sem engedhető meg. Mert habár 6 tanúnak 3., 4., 5., 6., 7. és 8. sz. nyilatkozataik tartalmának valóságát meg is erősitik : miután az emiitett nyilatkozatokban felsorolt adósságok néh. K. János életében állíttatnak alperesek által kifizettetteknek; és miután most nevezett örökhagyó és alperesek G. Mátyás s Cs. József tanuk vallomása, de alperesek hallgatag beismerése szerint is közös háztartásban éltek, mely közös háztartás föalapja K. János vagyona volt: s alperesek azt, hogy nekik oly vagyonuk lett volna, melyből a tetemes adósság lefizetésére, különösen akkor, midőn már elébb a D. alatti átruházás fejében 1600 frtot a nélkül fizettek ki, hogy ezen átruházott vagyon haszonélvezetét megnyerték volna, képesek lehettek, ki nem mutatták : egymagában azon körülmény, hogy a különben teljesen be sem bizonyított adósság alperesek által lett kifizetve, nem igazolja azt, hogy a kifizetés alperesek pénzéből eszközöltetett, sőt a fenebbiek épen az ellenkezőre nyújtanak alapos vélelmet. A io. sz. a. bizonyítani czélba vett követelés fenállónak azért nem volt tekinthető : mert kétségtelen, hogy néh. K. János és néh. H. János alperesek közvetlen jogelődje közös háztartásban éltek, abban pedig a buza felemésztethetett, a csekély 24 frt készpénz pedig közösen elköltethetett, ennélfogva tekintettel arra is, hogy alperesek néh. K. János összes vagyonához jutottak, a 10. sz. elismervény másnak, mint felperes törvényes osztályrésze követelhetése kijátszására czélzottnak nem* tekinthető. A m. kir. Curia peres felek felebbezése folytán 1883. évi okt. 17-én 3795. sz. a. következőleg ítélt:
