Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

5 2 a telekkvek felvétele alkalmával az alsó-némedii 342. számú telekjkvben foglalt ingatlanokra nézve fele részben tulajdonjoggal beirt s eként az eredeti helyszinelési felvétel helyesen történt volna s a felperesi tagadással szemben igazolni nem tudta a tévesnek bizonyult telekkvi felvételt s annak megemlítése mellett, nogy a felperes a kiigazítást a telekkvi rendts. 3. §-a szerint alperes mint helyszínelt tulajdonos s igy nem harmadik személy ellen az átalános elévülési határidőn belül bármikor kérhette ; az Ítélet rendelkező része szerint kiigazítani kellett, stb. A m. kir Curia : A budapesti kir. itélö tábla ítélete azzal hagyatik helyben, hogy felperes váczi püspökség részére a kizárólagos tulajdonjog alperes tulajdonjogának törlése mellett kiigazítás utján oly korlátozással kebeleztetik be, miszerint Alsó-Némedi községnek azon joga, hogy Sz. György naptól Sz. Mihály napig az őt illető bormérést a pincze használata mellett a vendéglő épületben gyakorolhassa, az eddigi mértékben fentartatik, stb. Indokok: A kir. itélő táblának ítélete a felperes részére megállapított kizárólagos tulajdonjogra nézve az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó annyival inkább, mert habár alperes beigazolta, de ez nem is tagadta, hogy a község az öt megillető bormérést a pincze használatával a vendéglő-épületben gyakorolta: ezen egyedüli körülményből más bizonyítékok hiányában a telek és vendéglő-épület közös tulajdonjogát, közte és felperes közt bizonyítottnak venni nem lehetett : mivel valamely dolog használatából a tulajdonjog egymagában nem következik ; minélfogva alperes tulajdonjogának törlése mellett felperes keresetének a telekkönyv kiigazítására nézve helyt kellett adni ; tekintettel azonban arra, hogy alperes a póttárgyaláskor becsatolt tanúvallomások által beigazolta, hogy az őt megillető bormérést Sz. György naptól Sz. Mihály napig a pincze felhasználásával a vendéglő-épületben gyakorolta, de ezt felperes elleniratában maga is beismerte; gyakorolta pedig már az 1848. évet megelőző időben is, mi által peres felek közt erre vonatkozólag bizonyos megállapodott gyakorlat (usus) jött létre, mely egyoldalulag mindaddig, mig felperes által nem bizonyittatik, hogy az csak ideiglenes s az ö tetszésétől függőleg visszavonható volna, meg nem szüntethető; tekintettel továbbá arra, hogy alperes tulajdonjogának fen-