Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

2 4 vadságát, nyerseségét, gonosz indulatát, féktelen szenvedélyét oly tényezőknek tüntetik elő, melyek különösen a személyek elleni büntetendő cselekményeknek legtöbb esetben valódi és elégséges indokát képezik. Az tehát, hogy a vizsgálat nem deritett ki oly különös indokot, mely vádlottat a szándékos emberölés elkövetésére ösztönözte volna: nem concludens arra nézve, hogy vádlott a szándékos emberölést nem követte légyen el. Nem lévén ezek szerint elfogadható: hogv a szándékos emberölés esetében az ölési szándék bizonyításánál nem jöhet tekintetbe az eszköz, melylyel az ölés véghezvitetett, sem a sértés nagysága, mely a sértettnek halálát okozta ; nem lévén továbbá elfogadható, hogy az ölési szándék, beismerés vagy tanubizonyitás, végre motívum hiányában nem lenne megállapítható: ezek ellenében, az ölési szándék fenforgására vonatkozólag, a vizsgálat alatt kiderített valamennyi bizonyítékok, tekintet nélkül arra, hogy azok egyenes vagy közvetett bizonyítékot képeznek-e, figyelembe kellett venni, s a cselekmény minősége szempontjából lényeges ezen elem fenforgását vagy hiányát, ugy mint bármely más, a bűntett, a bűnösség, és a büntetés tekintetében releváns kérdést a kiderített bizonyítékok számba vételével eldönteni. És minthogy vádlott a tanuk vallomása szerint cselekményének elkövetésekor beszámítható állapotban volt; minthogy a kést oly erővel használta a megölt ellen, hogy annak, ha véletlen akadályba nem ütközik, a testbe mélyen behatolnia kelletett; minthogy ily eszközzel, és a mint az eredmény mutatja, nagyobb erő kifejtésével a test nemesebb részére és különösen mint jelen esetben az orvosi vélemény szerint, a nagy kiterjedésű és beható sebzése a has és mellürnek, ugy a vastag bélnek és májnak, valamint az átmetszése a vékony bélnek, a megöltnek halálát okvetetlenül elöidézniök kellett, és minthogy ezen cselekmény bekövetkezéseinek rendes volta az élet közönséges és mindennapi tapasztalatain alapul ; minthogy továbbá, a ki oly cselekedetet visz véghez, a melyről tudja, vagy a melyről tudnia kell, hogy az rendszerint másnak halálát okozza, az, ezen cselekedetet épen azon eredményért hajtotta végre, tehát azon eredményt okvetlenül akarta; minthogy végre a szándék épen ugy, mint minden ténykörülmény, nem csupán egyenes, hanem közvetett bizonyítékokkal, jelenségekkel is