Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)

r8 azok közül Sz. András és N. István egymássali dulakodás közben utóbbi az előbbinek hasát felhasitotta. Ezen jelentés folytán Sz. András a rendőrség által kórházba szálittatott, N. István pedig befogatott. Az előnyomozás és birói vizsgálat során kiderült, miszerint Sz. András és N. István az eset napján a délelőtti órákban együtt ittak B. Mátyás korcsmájában, honnan Sz. András ittasan jóval korábban haza menvén lefeküdt, s midőn a később, ugy délutáni 4. óra tájban hazaérkező N. István a házban káromkodott, a körüllevőket szidalmazta, Sz. András neki ment N. Istvánnak s együtt dulakodni kezdettek, mely dulakodás közben N. István Sz. Andrást a földre teperte, s midőn a földön fekvő Sz. Andrásról felemelkedett, ennek belei már kiömlöttek. Ezen esemény után sér tett a kórházba szállíttatván, a hol következő napon meghalt. Az orvosi bonczjegyzőkönyv s annak adatai alapján felállított vélemény szerint az okozott sértés közvetlen halált okozó volt. A vizsgálat adataival s a mai végtárgyalás folytán kifejtett körülményekkel kétségbe vonhatlanul beigazoltatott, hogy a tett színhelyén vádlott és a megölt Sz. Andráson kívül — a tett idejében — más nem volt. Vádlott maga beismeri, hogy a tettet akként követte el, hogy a megölt, ki nála erősebb volt, neki rohant késsel, s igy dulakodni kezdettek, mi alatt ö azt megkéselte, s ennek következtében az okozott sértésekkel annak halálát idézte elő. De hogy vádlott kizárólag a közvetlen tettes, erre beismerésén kivül a kihallgatott tanuk is határozott bizonyítékot szolgáltatnak, hogy pedig vádlottnak szándéka egyenesen az élet kioltátására volt irányozva, kétségtelen az orvosi bonczjegyzőkönyvben leirt okozott sértés nagyságából s a használt eszköz minőségéből. Mindezek alapján vádlott cselekménye a btk. 279 §-ába ütköző büntetendő cselekményt képez ugyan, de mégis tekintettel arra, hogy a fenforgó adatok igazolásaként, vádlott a tett idejében felette ittas volt, hogy a megölt által ingereltetett, s hogy ezen ingerlés bántó befolyása alatt indulata felett uralkodni nem tudott s igy heves felindulásában követte el tettét: cselekménye a btk. 281. §-a 2. bekezdése szerint minősítendő s a felhozott enyhítő körülményeken felül, figyelemmel rovatlan előéletére, töredelmes bűnbánó beismerésére, az idézett § rendelkezéséhez képest a