Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)
130 pótvéleményben a per adataival megegyezőleg felállítottak, mert habár a gyár naponkénti buzafogyatkozását illetőleg felperes czég által hivatkozott három tanú közül az első B. Emil a gyár működésének betiltása idejében már nem volt a gyárban alkalmazva* hanem korábbi időről tett vallomást, tekintve, hogy felperes részéről lett épen ezen körülményre akép felhiva s felperes kérdőpontjaira adta a búzamennyiségre vonatkozó nyilatkozatát, a középszám megállapításánál ezen tanú vallomását D. Lászlóné és P. József tanuk vallomásával összevetni és ezek mellett figyelembe venni kellett. Miután pedig a fenérintett pótvéleményben nyers haszonként helyes kiszámítással megállapított 43036 frt 50 krból csakis a nyers anyag beszerzési ára 29359 frt 10 kr. és kezelési költség 3420 frt, összesen 32779 frt 10 kr. levonandó, a fenmaradt 10257 ^rt 4° krnyi összeg képezi azon valószínű kárt, mely a felperesnek a törv. rendk. 237. §-a értelmében e helyütt megítélt becslő eskü által megerősítés esetében a marasztalási öszszeget képezendi. Ezen becslő eskü pedig a szolgáltatott bizonyítékok kiegészítéséül annyival inkább volt megítélendő ; mert azon adatok, a melyekre a szakértő számítása alapítva van, csak valószínűségi adatok s önmagukban teljes bizonyítékot nem képeznek, stb. Azon további levonások, melyek az elsőbiróság által eszközlendőknek találtattak, elfogadhatók nem voltak és pedig először a nyers anyag beszerzési árának egy évi kamata felperes terhére azért nem volt az ítéletben felszámitható, mert alperes nem is állította és a szakértők sem érintették, hogy felperes ily czélra forgó tőkét kénytelen volt tartani, miután a nyers anyag rövid időközönként megújuló hitelezéssel szokott beszereztetni; a hiteltől függő tőkekészlet, mely e czélra szükséges volt, mennyiségileg meg nem határozható; másodszor a 1 o°/o jövedelmi adó azért nem volt az ítéletben alperes javára számba vehető, mert ilyen levonás a periratokban nem tárgyaltatott s mert felperest terhelő ezen összeg nem alperest illeti. De meg volt változtatandó az elsőbiróság ítélete azon részében is, melyben a marasztalási összeg után késedelmi kamatokat meg nem itélt; mert a kártérítési összeg magában teljes kárpótlást csak ugy képezne, ha a kár bekövetkezése után nyomban fizettetnék, mivel meg nem történte okából a késedelem, a késedelmi kamatok által egyenlittetik ki, stb.