Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VIII. kötet (Budapest, 1884)
95 semmi határozott utasítást nem adott, hogy melyik rabbinál jelentkezzenek és ott minő okmányokat mutassanak fel, hanem e helyett az ott jelen volt G. Jónást, mint egyházi szertartásos esketés teljesítésére képesített egyént kijelelte és a félnek bemutatta a nélkül, hogy G. Jakabot érthetően felvilágositotta volna, hogy az esketési szertartást minő feltételek mellett teljesítheti, sőt ha a főrabbi ez alkalommal oly kétértelmüleg nyilatkozott, hogy másodrendű vádlott azt hihette, hogy a főrabbi az egész ügyet rendben találta és őt csupán az esketési szertartás végzésével bizta meg; ezen ténykedése a főrabbinak, miből a jóhiszetnüleg eljáró másodrendű vádlottnak tévedése eredt, G. Jónásnak terhére nem róható, stb. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a kettős házasság bűntettének tényálladékához megkívántatik, hogy a második házasság az érvényes házasság megkötésére rendelt alakiság megtartásával vitetett legyen véghez; arra nézve azonban, hogy e formák a jelen esetben, melyben a feleket nem papi személy, hanem G. Jónás nevü kereskedő adta össze, megtartattak, következőleg egy alakilag érvényes házasság jött volna létre ? a teljesített vizsgálat minden kétséget kizáró adatot nem szolgáltatott. Mindkét alsóbb bírósági ítélet feloldása mellett az elsőfokú kir. törvényszék utasittatik, hogy ezen kételyek biztos eloszlatása czéljából a m. kir. vallás és közoktatási ministeriumot, mint a hazai izraeliták egyház ügyeinek legfőbb hatóságát értesítésért keresse meg az iránt: vajon a jelenben fenálló szabályok értelmében és figyelemmel a btk. XV. fejezetének tartalmára is, mely az alakszerű házasság létrejöttét kivétel nélkül a lelkész összeadásától tételezi fel, az izraeliták közti házasságot más személy, mint az anya-községbeli rabbi érvényesen megkötheti-e? és ha megkötheti, vajon tekinthető-e G. Jónás olyan személynek, kit az illetékes rabbi a kérdés functio hatályos véghezvitelével (1863. évi udvari rendetet 12. §-a) jogosan megbízhatott volna. Ezen értesítés megérkezése után tartson a kir. törvényszék szabályszerű póttárgyalást és hozzon a kifejlendőknek megfelelő uj ítéletet. Egyébiránt magában értetik, hogy a kir. vallás- és közoktatási ministeriumhoz intézendő megkereséshez az összes, kellő rendbe hozott ügyiratok csatolandók lesznek.