Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VII. kötet (Budapest, 1884)

Jakab első- s másodrendű alperesek mint az «Ignatz H. & Sohn» czégü közkereseti társaság fenmaradt tagjai és egyszersmind elhalt H. Henrik társasági tajr örökösei a többi örökösök H. Emma, Antónia harmad-, negyedrendű alperesek beleegyezése mellett kijelentették, hogy ők a közkereseti társaságot folytatni akarják. Ezen közakarat nyilvánítása ellenében a társaság felosztását azon oknál fogva, mert H. Henrik meghalt, bíróilag kimondani nem lehet. .Mert felperesnek mint H. Henrik magánhitelezőjének nincs joga azt ezen alapon követelni. A jogok, melyek egyes társasági tagok magánhitelezőit megilletik, a keresk. törv 95. 101. s 107. §-aiban vannak körülírva; a 101. §. feljogosítja a magánhitelezőt, ki a társaságilag magán vagyonára sikertelenül vezetett végrehajtás után adósának a társaság feloszlása esetére jutandó illetményét veszi végrehajtás alá, kielégítése végett előleges felmondás után a társaság felosztását követelni. Ezen §-t azon esetre is alkalmazni kell, ha az adós meghalt, közk. tság azonban tovább is fenáll, mivel különbséget nem tesz és mivel a feloszlás czélja csakis a hitelező kielégítése, melyre nézve az adós elhalálozása vagy életben léte közönbös, a 101. §. alkalmazása pedig maga után vonja a 107. §. alkalmazását is, miután H. Ignáczné s Jakab, kik a társaságot folytatják, kijelentették, hogy ők felperes követelésével szemben az idézett 107. §-ban foglalt kedvezménynyel élve, a feloszlás helyett a végkielégítést választják és H. Henrik illetményét a keresk. törv. 105. és 106. §-aihoz képest kiszolgáltatni fogják, s így H. Ignáczné és Jakab ezen kijelentésérc való tekintettel kellett felperest elutasítani, minthogy annak folytán azon körülmén}', hogy a felperes <i felmondást elmulasztotta, lényeges jelentőséggel többé nem bír, a mennyiben felperes akkor is elutasitandó letl volna, ha a felmondást megtette volna. 29. A többek által együttesen s osztatlanul adott meghatalmazás, egyetemleges kötelezettséget állapit meg a meghatalmazok ellenében, a meghatalmazott ügyvéd javára. (1883 szept. 14. 395. sz. a.) A magy. kir. Curia: . .a többek által együttesen s osztatlanul adott meghatalmazás, az ügylet természeténél fogva,