Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

2 5 nélkül, elvitt, azon czélból, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsa. Vádlottnak ezen cselekménye, a lopott dolgok 50 ftot meghaladó értékére való tekintettel, ugy az elkövetésekor fenállott jogszokás, valamint az időközben életbelépett m. btk. szerint is a jelen Ítélet rendelkező részében idézett szakaszok értelmében börtönnel büntetendő lopás bűntettét képezte és képezi. Ugyanazért vádlottat a btk. 2. §-a alkalmazásával is ezen bűntettben kellett bűnösnek kimondani. De eme cselekményben nem találhatók fel egyszersmind a btk. 421. §. szerint minősülő más vagyonának megrongálása által elkövetett vétségnek is ismérvei. Mert azon körülménynél fogva, hogy vádlott egy szobából a padló deszkáit felszagatta, az utóbb idézett törvényszakaszban meghatározott vétség tényálladéka azért nem állapitható meg, mivel vádlott, a vizsgálat adatai szerint, az ajtók, ablakok és redőnyökkel együtt a padlódeszkákat is elvitte, jogtalanul eltulajdonította; azon tette tehát, hogy a deszkákat előbb felszagatta, csak a jogtalan eltulajdonítás véghezvitelét lehetségessé tevő cselekménynek tekintendő. Mert továbbá a 421. §-ban meghatározott vétség azon szakasz rendelkezése szerint csak annyiban lévén megállapítható, a mennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekmény nem forog fen : jelen esetben az eltulajdonított összes tárgyaknak 55 frt értékére való tekintettel büntette minősülő lopás, mint súlyosabb büntetés alá eső cselekmény volt a minősítésre nézve irányadó. Ezen okokból a vagyonrongálás miatti vád alól fel kellett a vádlottat menteni. Beismerte továbbá vádlott és részben a M. Hermann és neje bűnvádi feljelentéséhez csatolt bíróság előtti egyezséggel is bizonyítva van, hogy ő M. Hermann és L. József hitelezőit, a kik ellene végrehajtást vezettek s részben foganatosíttattak is, még ki nem elégített követelésükre nézve megkárosította azáltal, hogy 1882. april 23-án vagyonát elidegenitvén s az azért kapott vételárt más czélra fordítván, azok követelésének kielégítésére magát képtelenné tette. Ezen már a m. btk. életbe lépte után elkövetett cselekmény, tekintettel az okozott kárnak 50 ftot meghaladó mennyiségére, a btk. 386. §-ában meghatározott és a 383. és 388. §§. szerint büntetendő csalás bűntettét képezi.