Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

21 12. Büntetlenség az esetben, midőn a vádlott közvetlen megtámadás elhárítása közben a jogos védelem határait ijedtségből vagy zavarodásból túllépte. (1883. június 30. 3856. sz. a.) A kaposváii kir. /szék: T. A. Józsefet a btk. 306. §-ban körülirt, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért a btk. qz. §-ának alkalmazásával egy évi börtönbüntetésre ítélte. Indokok : Vádlott beismerésével igazolva van, hogy a sértést, a mely a bonczolási jegyzőkönyvbe vezetett orvosi vélemény szerint R. György halálát előidézte, verekedés közben ő ejtette a most nevezetten. Noha vádlott azon védekezése, hogy ő volt a megtámadott, hogy őt L. János, R. Györgygyei együtt közvetlen a vádbeli cselekmény elkövetése előtt bántalmazták és vádlott a védelmére elővett késével védelem közben ejtette a halált okozó sértést az utóbbin, minthogy a vizsgálat és végtárgyalás folyamán az ellenkező bebizonyítható nem volt és igy valónak tartandó, ebből folyólag a jogos védelemnek a btk. 79. §-ban jelzett és a cselekmény beszámithatóságát kizáró eset forogna fen, ha a szükség kikerülhetlenné tette volna az alkalmazott védelmet és a baj, a mely vádlottat megtámadói részéről fenyegette, oly súlyos lett volna, hogy az alkalmazott védelmet kellőkép indokolná, ámde ugyan vádlott saját vallomásából kitetszőleg őt L. János előzőleg megveréssel fenyegette, a midőn L. János és R. György a korcsmából távoztak, ő utánuk ment, a midőn visszafordultak, vádlott előlük el nem menekült, L. János a vádlott kezéből kivett kis bottal egyet ütött vádlottra és a botot eldobva, csak kézzel bántalmazta, ekkor jött oda R. György, ki őt szintén bántotta, de hogy életét vagy testépségét vádlott ez által veszélyeztetve hitte, ő maga sem állítja, sem vallomásából vagy a fenforgó körülményekből az, hogy a jogos védelem határait félelem, ijedtség vagy megzavarodottságból hágta volna tul, jogosan nem következtethető : mindezekből folyólag vádlott cselekményét beszámithatónak kellett tartani. A bűnösség fokának megállapításánál azonban az, hogy