Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

324 10 részvényre emelkedett, s igy a szaporulat az ősi vagyon járulékát, nem pedig közszerzeményt képez. Minthogy pedig takarékpénztári részvény 12 darab leltároztatott, 2 darab házasság alatti szerzeményt képezvén, abból 1 darab az özvegy szerzeményi tulajdonát képezi ; a hagyatékbeli többi érték pedig a részvények mellőzésével s a 10500 frt fentérintett készpénz levonása után 14444 frt 73 kr. értéket képviselvén, e helyütt az özvegy szerzeményi tulajdonául 6022 frt 36V2 kr. jelentkezik, miért is a 2000 frt irott hitbér, 119 frt 28 kr. leltári teher, 7222 írt 36V2 kr. özvegyi szerzeményi vagyon levonása után a kötelesrész megállapításául szolgálandó tiszta hagyatéki vagyon 27603 frt S1.^ krban, s ezzel felperes kötelesrésze 13801 frt 54V4 krban volt, mint egyetlen törvényes öröklésre hivatott félé megállapítandó, s a végrendeleti örökösök ellenében megítélendő, és pedig tekintettel arra, hogy a késedelmes kielégítés felperes világos kárával járna, a kereset megindítása napjátóli 6% késedelmi kamatokkal együtt. Nem vétethetett figyelembe a kereset VI. sz. a. 5000 frt felszámításra vonatkozó felperesi érvelés alperesi tagadás ellenében, mert felperes ezen összeg létezését sem tette valószínűvé, s igy az annak ki általi elrejtése és elvonása iránt ajánlott s elfogadott főeskünek kellő alapja hiányzott, miért is a kereset ezen része feltétlenül elutasítandó volt. Alperesi érvelés ellenében pedig felperes már a keresethez F. alá csatolt telekkönyvi hiteles kivonat i?. 14. és 15. alatti tételeivel igazolván, hogy a paksi birtok örökhagyót illetett felerészére nézve feltétlen s korlátlan tulajdonossá vált, s igy az ennek megfelelő 5000 frt érték be nem számitható, miért is az ellenirat ez iránybani kérelme is elutasítandó volt annál is inkább, mert alperes azt, hogy e vagyonátruházás bizonyos örökségbeli beszámításnak fentartásával történt volna, a per során bizonyítani meg sem kisérlé, a viszonválasz 1. sz. alatti 1871-ben kelt okmánya pedig az F. alatti tjkv. szerinti 1880. évi birósági intézkedések ellenében bizonylatot alperesi állításokra nézve nem képezhet. A végrendeleti hagyományos csak az esetben tartozván a kötelesrészhez járulni, ha az egyébként a hagyatékból ki nem kerülne, ezt pedig felperes kereseti felszámítás sem tüntetvén fel,