Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

274 foglyokra nagy felügyletet gyakorolnia sem kellett, mert Z. Mihály L. János kir. jbirósági irnok szüleinek felügyelete alatt dolgozott, Cs. Rozália pedig csak egy pár napra lévén elitélve, megszökésétől tartani nem igen lehetett; de nincs is beigazolva, hogy vádlott azon egy óra lefolyása alatt, mely közben R. Cs. Pál és R. Vojtektól távol volt, elébb nevezett két fogolynál t. i. Z. Mihály és Cs. Rozáliánál lett volna. Mindezek alapján öt a btk. 44.8. §. második kikezdésébe ütköző vétségben vétkesnek kimondani, s ezért őt, tekintve azon nyomatékos és tul enyhitő körülményeket, hogy már 64 éves beteges, betegségét hosszú és terhes szolgálata alatt szerezte, mint kir. fogházőr 11 éve, mint csendőr s megyei pandúr 10 évig van s volt alkalmazva s 21 évi szolgálati ideje alatt magát becsületesen viselte, ugy hogy soha még megintve sem volt, hogy a járásbíróságnál egyedül mint börtönőr van alkalmazva, a szökést azonnal bejelentette s a szökevény megkerült, a btk. 92. §-nak alkalmazása mellett fogház helyett pénzbüntetésre . . . itélni kellett. E szerint vádlott szabadságvesztésre nem lévén Ítélve, a hivatalvesztés sem mondatott ki. A budapesti kir. itélő tábla : Az elsöbiróság itélet a btk. 53. §-a értelmében tett azon változtatással, hogy a kiszabott pénzbüntetés, behajthatlansága esetében, nem elzárásra, hanem fogházra változtattatik át, az abban felhozott okokból helybenhagyatik. A m. kir. Curia : Az alsóbb bírósági Ítéletek megváltoztatásával vádlott a vád terhe alól felmentetik. Mert a közvádlónak beismerése szerint a kérdéses eseménykor a járásbirósági folyók fogházon kívül három különböző helyen munkára alkalmaztatván, vádlott azokra egyszerre kellően fel nem ügyelhetett; annak mérlegelése pedig, melyik fogoly szükségei kisebb s melyik nagyobb felügyeletet : a mindegyik fogolyért egyiránt felelős vádlott hivatva sem volt: annál kevésbé terhelheti őt annak elmulasztása miatt valami felelősség. Végül az, hogy vádlott azon fakamarát, melyben a később megszökött fogoly dolgozott, le nem zárta, olyan gondatlanságnak, mely a büntető törvény súlya alá fogható lenne, már azért sem tekinthető, mivel a többi foglyok egészen szabadon foglalkoztak s minthogy kétségbe nem vonatott vádlott azon állítása, hogy a kérdésbeni sötét fakamara máskor sem szokott zárva tartatni.