Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

239 hogy a panaszosokat valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszerítsék, hanem irányult arra, hogy azoknak ellenkezése daczára ruháikat róluk letéphessék és birtokukba vehessék ; ennélfogva ez esetben a zsarolásnál súlyosabb cselekmény, a rablás forog fen ; lopásnak sem minősíthető ezen cselekmény, mert a bizonyítékokból kitűnik, hogy vádlottak nem csak ugy hirtelenében húzták le panaszosnők kendőit, igyekeztek volna azokkal tovább szaladni, hanem tépelődés közt erőszakkal és darabonként tépték le a nőkről ruháikat, tehát egy huzamosb időn át erőszakkal végrehajtott eltulajdonitási cselekményt követtek el. Fölmentené ugyan vádlottakat a rablás vádja és következményei alul, ha bizonyítva volna azon körülmény, hogy ők csak is meg akarták zálogolni panaszosnőket azon czélból, hogy majd a hatóság előtt a csizmájuk ellopásával gyanúsítottak azonosságát ez által bebizonyíthassák; azonban a jelen volt tanuk vallomásában vádlottak ily szándékára nézve semmi támpont sincs szolgáltatva, sőt maguk vádlottak sem állították azt, hogy csak egy szóval is felhívták volna panaszosnőket arra, hogy zálogot adjanak, vagy csak utólagosan is kinyilatkoztatták volna a panaszosnőknek, hogy kendőiket zálogképen vették kezükre s azt a hatóság előtt bemutatni szándékoznak; ellenkezőleg a tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy egyszerre és minden kijelentett indok nélkül rohanták meg a sérelmezett nőket, levonták őket a kocsiról s letépték kendőiket, s hogy nem zálogolás czéljából követték el cselekményüket, kitűnik azon körülményből is, hogy összesen nyolcz darab kendő találtatott birtokukban, melyek közül négy volt a tépelődés miatt megszakítva, holott ha csak a megzálogolás lett volna czéljuk, nem állott volna érdekökben oly sok darab ruhát letépni sérelmezettekről. Minthogy a fentebbiek szerint vádlottak a btk. 344.. §-ában minősített rablást követtek el, a cselekményt a törvénynek megfelelően kellett bíróilag is minősíteni ; azt azonban vétséggé kellett átváltoztatni részint azon okból, mert a kir. ügyész nem indítványozott nem csak a fegyháznak, de csak a börtönnek is megfelelő büntetési idő tartamot, részint pedig azon okból is, mert a tett elkövetésekor fenállott gyakorlat szerint ezen cselekmény a nyilvános erőszak bűntettét képezvén, a fenforgó körülményekhez