Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam VI. kötet (Budapest, 1884)

7] téki leltárra való hivatkozással osztván meg, a mennyiben ezen osztály egyességet valamennyi alperes aláirta, a leltár tartalmáról tudomással birtak és igy azon kifogásuk, hogy a leltár felvételénél valamennyi örökös nem lévén, abba a résztvevők tájékozatlanságánál fogva oly tartozások vétettek fel, melyek fenn nem állnak, viszont a fennálló tartozások abból kimaradtak, hiányos lévén, közokiratnak nem tekinthető, annál kevésbé vehetők figyelembe, mert alperesek a per során nem tagadták, hogy a kérdéses leltár a néhai W. Chaim hagyatéki* tárgyalásánál alapul szolgált s nem állították, annál kevésbbé igazolták, hogy annak kiigazítását az illetékes hagyatéki bíróságnál kérelmezték volna. A hivatkozott leltár érvényességére nem lehet befolyással azon körülmény sem,, hogy a 2 7. és 4 7. alatti telekkönyvi kivonatokban feltüntetett terhek a leltár cselekvő állapotát felemésztették, mert eltekintve attól, hogy ezen körülmény beigazolására felajánlott főesküvel alperesek elkéstek, a telekkönyvek a bekebelezett zálogjog lételét ugyan bizonyítják, de nem igazolják a tartozás tényleges fennállását. A C. alatti leltár és B. alatti beszavatoló végzéssel felperes czég azt, hogy alperesek n. W. Chaim után örököltek, igazolva voltak, jogosítva volt keresetét az örökség erejéig érvényesíteni s ebben nem akadályozhatja felperes czéget azon körülmény sem, hogy a 3 7'. alatti osztályegyesség értelmében az örökhagyó terheit egyedül W. Bernát köteles fizetni, mert ily egyesség az örököseket egymás közt kötelezheti ugyan, a hitelezőnek azonban jogában van minden örököst perbe idézni s e tekintetben nem tesz különbséget azon további körülmény sem, hogy minden egyes örökös örökségi jutalékának mennyisége a per során meg nem határoztatott, mert a C. és B. alatti okmányokkal igazolva van, hogy alperesek együttesen a kereseti összegen felül örököltek s az örökösök az örökhagyó hitelezői irányában azok követelésére nézve örökségük erejéig egyetemlegesen szavatolnak. A B. és C. alatti közokiratokkal valamennyi alperes örökösödése igazoltatván; tekintve, hogy az A. alatti számla 1873. évben hitelesittetvén, az 1868: LIV. tcz. 75. §-ában meghatározott bizonyító ereje a keresk. törvény életbe léptetése idején fennállott, ezen törvény 31. §-a szerint pedig a könyveknek bizonyító ereje