Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

285 r78. Különbség a B. T. K. 306, 308. és 279. §-aiban meghatározott büntetendő cselekmények között. (1883. május 4. 12111. sz. a.) A kir. Curia : Mindkét bírósági ítéletnek részben való megváltoztatása mellett vádlottak a B. T. K. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében, és pedig M. András mint felbujtó és tettes a 69. §. 1. pontja és a 70. §., Fr. János és L. Kázmér pedig mint tettestársak a 70. §. alapján mondatnak ki bűnösöknek és ezért elsőrendű vádlott tizenkét évi, másodrendű vádlott tiz évi, harmadrendű vádlott nyolcz évi fegyházra, stb. Indokok : Az elsöbiróság Ítéletének indokaiban leirt tényállás szerint kétség kivül van helyezve, hogy P. Sándor a vádlottak általi, bántalmazás következtében halt meg. P. Sándor hulláján az orvosi szakértő bonczlelet és vélemény hét fejsérülést állapított meg, melyeknek bármelyike magában véve is nagy fokban életveszélyes, a nyakszirti horpadást okozott sérülés pedig egymaga is halált idézett volna elő, mely nyakszirtcsont-sérülés azonban szintén több ütés által okozottnak van kimutatva. Vádlottak beismerik, hogy mindhárman kemény fából készült karókkal ütötték sértettet, L. Kázmér vádlott ugyan azt állítja, hogy ő csak a hátára ütött a meghaltnak, de ezen állítás meg van czáfolva az által, hogy a meghaltnak hátán sértés nyomai nem találtattak. Be lévén tehát bizonyítva, hogy a vádlottak mindhárman ütötték P. Sándort; hogy a meghalt hulláján külön-külön is felette életveszélyes sértések oly számban találtattak, mely a három vádlott s közülök egyik vagy másik által ismételve ejtett ütések többes számának is megfelel; hogy az egymagában feltétlenül halálos nyakszirt-sérülés is több ütésnek okozata és hogy meghaltat azon alkalommal a vádlottakon kivül más nem bántalmazta : bebizonyitottnak veendő az is, hogy a meghalt halálát a három vádlott által ejtett sértések összhatása okozta. És így tudva lévén, hogy a sértéseket kik (t. i. a vádlottak hárman) okozták, a cselekmény nem minősíthető a B. T. K. 308. §-a szerint. A B. T. K. 306. §-a sem alkalmazható azért, mert az élet tapasztalatainál fogva, minden beszámítást ki nem záró állapotban