Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

számítandó, mert eltekintve attól, hogy az elévülés csak rendes kereset benyújtása által szakitható félbe, a törvény fentidézett határozott rendelkezéséhez képest jelen esetre vonatkozólag a kereset beadására kiszabott határidő az áru kiszolgáltatása napjától vette kezdetét, azt pedig felperes nem is állította, hogy keresetének kellő időben lehető beadása elé alperes által bármily akadály gördittetett volna: tekintve végre, hogy felperes csalást vagy sikkasztást, melyek miatt e törvénynek idézett határozatai alkalmazást nem nyerhetnének, fel sem emiitett, alperes embereinek azon vétkes mulasztása pedig, hogy a szállított ökrök megitatásáról nem gondoskodott, a kártérítésre bírhat, de nem egyszersmind a kereset elévülésének megszüntetésére is behatással; mindezeknél fogva felperes keresetével elévülés indokából elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla felperes felebbezése folytán 1882. október 24-én 3328. sz. a. következő ítéletet hozott: Az eljáró első biróság ítélete nem felebbezett pontjában érintetlenül, felebbezéssel megtámadott részében pedig tekintvén, hogy alperes ellenbeszédében az elévülésre hivatkozott; hogy a kereskedelmi törvénynek a 410. §-ban hivatkozott 390. §-a értelmében a fuvarozó ellen az áru elveszése, vagy elkésett kiszolgáltatása miatt támasztható keresetek azon naptól kezdve, melyen az áru tényleg kiszolgáltatott, illetve melyen a kiszolgáltatásnak történnie kellett volna, egy esztendő alatt elévülnek, tekintve, hogy a felperes által Bécsbe fuvarozás végett feladott ökrök egy része a G. alatti melléklet szerint Bécsben 1880. július 12-én illetve 15-én lett kiszolgáltatva, az útközben eldöglött illetőleg levágott többi ökör kiszolgáltatásának tehát szinte legalább 1880. július 15-én kellett volna történnie, felperes pedig, ki a törvény fennebbi intézkedésének alkalmazását kizáró csalás vagy sikkasztás fenforgását nem is állítja, — az árunak, részben elveszése, részben elkésett kiszolgáltatása miatt támasztott keresetet csak 1881. aug. 3-án indította meg, és ezek alapján, miután az elévülés csak a kereset megindítása által szakittatik félbe, azon körülmény tehát, hogy a felperes által követelt nagyobb kárösszeg megtérítését alperes R. szerint csak 1880. deczemb. iq-én tagadta meg, az elévülési idő kezdetére befolyással nem lehet, felperes keresete elévültnek