Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

294 felfolyamodást engedni a másodbiróságilag kiszabott pénzbírság miatt: ez kitetszik az 54., 57. s 59. §§. egybevetéséből. Az 54. és 57. §§. ugyanis az elsöbiróság által kirótt pénzbírság miatt megengedik a felfolyamodást az elsöbiróság oly végzései ellen is, a melyek ellen különben az 52. §-a szerint nincs felfolyamodásnak helye, de már az 59. §., mely a másodbirósági végzések elleni felfolyamodás eseteit taxatíve sorolja elő, a pénzbírságot egy szóval sem említi. Nem korlátozható azonban a birsággal sújtott fél abban, hogy a törvény szerint megengedett fel folyamodását csupán csak a neheztelt pénzbirságra szoríthassa. Mert ezt tőle megtagadni annyi volna, mint sok esetben kényszeritni őt arra, hogy az ügy érdemében is éljen felfolyamodással akkor, midőn abban megnyugodott, s midőn a felebbviteli biróság perekben is gyakran van hivatva mellékkötelezettségek, például a perköltség kérdését elbírálni, a per nem felebbezett érdemének érintetlenül hagyása mellett. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi február 26-án tartott teljes-üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márczius hó 17-én tartott teljes-ülésben. 192. (Polgári ügyekben 7. sz.) Megujithatja-e a zálog- illetőleg érdemdijazási javak viszszaváltása iránt inditott pert az alapperbeli pervesztes felperes az ősiségi nyiltparancs 22. és 23. §§-ban (az erdélyi részeket Közép-Szolnok, Kraszna, Zarándmegyéket és Kővárvidéket illető ősiségi nyiltparancs 21 — 25. §§-ban) meghatározott zárhatáridők letelte után is? (1883. márcz. 14. 3554. szhoz.) Határozat: Az 1852. évi november 29-iki ugy az 1853. máj. 22-iki ősiségi nyiltparancsok rendelése szerint inditott és folytatott, felperes elutasításával jogérvényesen befejezett zálogváltsági perekben az ott jelölt zárhatáridök letelte után perujitási keresetnek többé helye nincsen.