Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

9i A bpesti kir. itélő tábla felebbezett ítélete, a mennyiben felperes társulat keresetével s alperes város az O. a. végzés alapján eszközlött telekkönyvi bejegyzések törlésére irányzott viszonkeresetével elutasittatott, helybenhagyatik. Ellenben a sermérési kizárólagos jog elismerésére irányzott alperesi viszonkeresetre nézve mindkét ahóbirósági Ítélet megváltoztattatik, s kimondatik, hogy a sermérési regalejavadalom Igló városa terülelén Igló város közönségét (egyetemét) illeti kizárólag. Indokok: A kir. kisebb haszonvételek javadalma, melyhez a sermérés joga is tartozik, eredetileg királyi jogot képez és egyesek s testületek által vagy kir. kiváltságlevéllel vagy elidösülés utján volt csak megszerezhető. (I. r. 28. és 78. cz. 1598: 35.) Kir. kiváltságlevelet, melylyel a sermérés joga Igló városa egyes polgárainak adományoztatott volna, a felperes elő nem mutatott, sőt nem is állítja, hogy olyan valaha kiállíttatott volna. Ellenben alperes 2. sz. a. igazolta, hogy a kir. kisebb haszonvételek javadalmát s ebben különösen a sermérés jogát is Mária Terézia király 1778. évi jun. hó 5-én Igló város egyetemének adományozta. Ezen kizárólagos privilégiummal és ama törvényes vélelemmel szemben, mely szerint a regalejavadalom az uri jog alkatrészét képezi, felperes az elidősülésre sikeresen nem hivatkozhatik, mert alperes tagadása ellenében nem bizonyította be azon kereseti állítását, hogy Igló városában az első osztályú házak tulajdonosai a sermérést, ugy mint házaikkal egybekapcsolt reáljogot egy századon át, a város regalejavadalmától függetlenül gyakorolták. A felmutatott okiratok pedig épen azt igazolják, hogy az iglói serfözök a sermérést csak a város engedélye mellett s csak mint a város által reájuk átruházott jogot gyakorolták. Kitűnik jelesen ez az A. és Zs. alatti statútumokból, melyeket a város tanácsa hagyott, a serfözök kérelmére helyben, nemkülönben a B. C. E—/. alatti okmányokból, a melyeknek tanúságaként a város saját regalebérlőit is a sermérés jogával felruházta és megengedte nekik vidéki ser mérését is azon esetre, ha a helybeliek elegendő s jó minőségű sert nem főznének. A városi közgyűlésnek M. és N. alatti beismerései bizonyítékot felperesnek nem szolgáltatnak; mert a város egyetemének a