Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)
gyűlölséget és házasságtörést hozván fel, miután felperes a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaival nem ugyan a házasságtörést, de mégis azt begyőzte, hogy alperesnő könnyelmű és erkölcsös nőhöz nem illő kicsapongó életmódot folytatott és a gyermekek ápolását és nevelését elhanyagolta, miután továbbá a felek között kibékülést sem a rabbinatus, sem a bíróság előtti békéltetési kísérletek nem eredményeztek, de a felek határozott válási akaratánál fogva kibékülésükre mi remény sem mutatkozik, miután a házasságból származó gyermekek a felperes által leendő ellátása iránt a felek megegyeztek, s miután végre a per folyama alatt szült Julianna nevü leánygyermek a bemutatott anyakönyvi kivonat szerint elhalt és ennek folytán ez érdembeni intézkedés szüksége fen nem forog, mindezen okoknál fogva, az 1863. nov. 2-án kiadott udvari cancelláriai rendelet 24. §-a értelmében a felek között létrejött házassági kötelék felbontását engesztelhetlen gyűlölet, illetve a felek kölcsönös beleegyezése alapján megengedni kellett, stb. Az alperesnő által kiadatni kért kiegyezés nem sikerülvén, abbeli igényeivel alperes az 1863. nov. 2-án kelt udv. canc. rend. 21. §-a értelmében külön perre volt utasítandó. A budapesti kir. itélő tábla : Házasságvédőnek az izraeliták házassági ügyeiben követett gyakorlat ellenére történt kinevezése, s az ítéletnek azon rendelkezése, mely szerint házasságvédő megállapított dijainak fizetésére peres felek egyetemleg köteleztettek, neheztelve nem lévén, a királyi törvényszék Ítélete e tekintetben érintetlenül, egyebekben pedig helybenhagyatik. A házassági kötelék felbontása, a jogerős elsőbirósági ítélet alapján a n.-kikindai izraelita hitközség esketési anyakönyvébe bevezetendő, mi végből az ítélet a nevezett hitközség rabbinatusi hivatalával, a kiskorú gyermekek érdekében pedig, miután felperes bpesti lakos, Budapest főváros árvaszékével közöltetni rendeltetik. Indokok : Felperes a per folyamán kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyította, hogy alperes rendetlen életet követett s hogy ezen életmódja által a család jó erkölcsét veszélyezteti, ámbár tehát alperes a rabbi általi harmadízben megkisérlett békéltetés alkalmával, valamint a per során a válásba bele nem egyezett, miután azonban felperes a rabbinatusi és bírói békéltetések alkal mával válási szándékához ragaszkodott, a házassági köteléket, az