Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

6i mint a vizsgálat adatai által is begyőzött tényeknek nyomatékosan figyelembe vétele mellőzhető nem volt. Vádlott mint az elhalt S. Petrunak veje ezzel együtt lakott és egy háztartásban élt. A családtagoknak, rokonoknak és szomszédoknak, mint eskü mellett kihallgatott tanuknak, teljesen egybehangzó vallomásai által bebizonyított tény, hogy S. Petru 7—8 év óta magát az ital élvezetének átadva, családja minden tagjával, különösen leányaival és vejével — vádlottal — szakadatlanul czivódásban, versengésben élt, azokat gyakran durván és tettlegesen bántalmazta is, mely kitöréseit ugy leányai, valamint különösen vádlott mindannyiszor előle kitéréssel szenvedtek el és tűrtek, mig végre 1 SS 1. évi febr. hó 19-én reggel S. Petru szokása szerint már ittasan ment haza, előbb leányára támadott szidalmazó szavakkal, azután vejét támadta meg és torkon ragadva földre tiporta, de leánya ekkor lecsendesítvén és lefektetvén atyját, vádlott ezen támadás elöl menekült, azonban később újra felébredvén, ismét vádlottra rohant vasvillával s az istállóba menekülő vádlottat ide is üldözte, mire ez az istálló ajtaján a kertbe szaladt. A meghallott zajra ezen alkalommal a dühöngő S. Petrunak unokaöcscse S. Mitru közbejövén, mentette meg vádlottat a további üldözéstől s leánya is közbejövén, annyira lecsendesítették, hogy a szobába ment és újra lefeküdt. Ezeknek lefolyása után vádlott azon megnyugvásban, hogy apósa lecsendesedett, nejének kértére az udvarba ment vissza fát vágni kenyérsütéshez, és a midőn ezzel foglalkozott, apósa észrevétlenül megint kirohant egy doronggal, melyet még kimúlásakor is görcsösen szorított kezében, vádlottat megtámadta s az előbb már kiemelt fenyegetés kíséretében vállba ütötte, vádlott pedig a kezében volt fejszének fokával hozzá ütvén, fején találta, minek következtében eszméletlenül földre hullott. Mindezek folytán tekintettel arra, hogy vádlott ugyanazon nap folyamán három rendben támadtatott meg apósa által nemcsak jogtalanul, hanem teljesen indokolatlanul, a jogos védelem létezése nemcsak hogy nem volt kizárható, de egyszersmind bebizonyított gyanánt is kellett azt megállapítani. De az eszköznek, melylyel a sértés ejtetett, veszélyes és az erőnek, melylyel az alkalmaztatott, súlyos volta daczára, ugy kellett állapítani azt is, hogy miután a veszélyes eszköz nem kiszámitottan és a