Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

266 sikerületlen volta, részint a hamisítás lényege, részint pedig az ellenőrzési főkönyvek miatt, hiányzik erre nézve azon első feltétel, hogy abból valakire jogsérelem háramolhassék. A hamisítás e szerint büntethető nem lévén, nem lehet büntetni annak használatát sem, mert a B. T. K. 405. §-a szerint büntetendő cselekmények alapfeltétele, hogy maga a hamisítás büntethető cselekményt képezzen, másik feltétele pedig az, hogy a hamisítványt használó azt vagy ne készítette, vagy annak készítésénél beszámítható módon közre ne működött légyen, mert különben cselekménye nem a B. T. K. 495. §-a, hanem a btk. 391. §-ának rendelkezése, alá esik, a vádlott cselekményére, ha ez büntethető lenne, annyival inkább ez lenne alkalmazandó, mert a kir. törvényszék által felsorolt indokokhoz hozzáadva még azt, hogy a hamisított adókönyvet vádlott birtokolta, hogy választói jogának igazolására ő általa adatott be, kétségtelenül be van igazolva, hogy azt vagy ő hamisította, vagy a hamisítás az ő segédkezésével eszközöltetett. Ezen bizonyítékok alapján tehát vádlottat, miután cselekményére a büntető törvény büntetést nem határoz, az 1874. évi XXXIII. törvényczikk 94. §-a alapján kellett bűnösnek ítélni és büntetni, mert az 1880. évi XXXVII. törvényczikk 5. §-nak 5. pontja fentartotta a fenti szakasz azon rendelkezését, hogy ki saját nevének a választók jegyzékébe leendő felvétele végett hamisított iratot használ, 500 frtig terjedhető birsággal vagy három hónapig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő. A pénzbüntetés mint a fogházbüntetésnél enyhébb büntetés nem vétetett alkalmazásba; a cselekmény pedig vétségnek az 1880. évi XXXVII. tcz. 12. és a B. T. K. 20. §-a alapján minősíttetett. A pénzbüntetés javító czélra az 1874. XXXIII. tcz. 105. §-a ellenére a btk. 27. §-a alapján rendeltetett fordíttatni. A kir. Curia: A kir. ítélő tábla ítélete azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy a vádbeli cselekmény az 1874. XXXIII. tcz. ^4. §-ába ütköző és az J88O. XXXVII. tcz. 5. §-ának végpontja szerint minősülő kihágásnak minősittetik, T. Gábor vádlott abban mondalik ki vétkesnek, a reá kiszabott pénzbüntetés száz frtban, az annak behajthatlansága esetében alkalmazandó szabadságvesztésbüntetés pedig, az 1880. XXXVII. tcz. 12. §-a és a K. B. T. K. 22. §-a alapján tíz napi elzárásban állapittatik meg.