Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

korlatra, valamint tekintetbe véve a törvény erejével biró 1880. évi 2265. sz. igazságügyminiszteri eljárási rendelet 23. §-a 4. bekezdésének világos intézkedését, oly esetben, midőn magánvádló a btk. 116. §-a adta jogával élvén, vádját bármely bíróság előtt visszavonja, ugyanaz (a vádló) az összes felmerült eljárási költségek megfizetésére kötelezendő, a kir. tábla ítélete tehát részben helybenhagyandó; annyiban pedig megváltoztatandó volt, hogy magánvádló, a vádlottnak szökése folytán felmerült élelmezési költségekben is marasztalandónak találtatott. 161. A btk. 421. §-a alá csak azon cselekmény esik, ha valaki másnak ingatlan vagyonát foglalja el jogtalanul. Azon eset tehát, melyben valaki saját vagyonát, habár másnak valódi vagy képzelt jogai megsértésével foglalja el: az emiitett szakasz határozott kitétele alapján ennek rendelkezése alá nem esik. (1882. október 27. 6988. sz. a.) A székelyhídi kir. járásbíróság: F. Gábor a 421. §. szerint minősült, más vagyonának jogtalan elfoglalása által elkövetett vétségben vétkesnek mondatik ki és 60 frt pénzbüntetésre ítéltetik, stb. Ugyanezen vádlott a kihágási törvény 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás vádja alól felmentetik. Indokok: Vádlott maga beismerte, hogy magánvádlónak a házát oly határozott kikötéssel vásárolta meg, hogy magánvádló abban folyó évi szeptember 29. vagyis Szentmihály napig lakhatik. Ezen kikötés figyelmen kivül hagyásával vádlott a Szentmihálynap bekövetkezte előtt a kérdéses lakást magánvádlótól jogtalanul elfoglalta, abból a magánvádló bútorait az udvarra kihányta s a lakást ily módon a magánvádló használatától elvonta, tehát stb. A közcsend elleni kihágás vádja alól felmentendő volt vádlott, mert a magánvádló által kihallgatása rendén módosított azon állítólagos kifejezés, hogy: «hogy ide tegye be a lábát, ha nem akar kedvezni az életének», határozott fenyegetést nem foglal magában.