Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

32 Alperes azonban mindezeket ki nem mutatta, hanem e helyett azt kívánta bizonyítani, hogy az iparosok általános taka­rék- és hitelegylete a társaság feloszlása után egyedüli adósául G. Adolfot fogadta el, öt pedig a kötelezettség alól felmentette ; és hogy ennélfogva felperes a fizetéseket azontúl csakis G. Adolf helyett tehette, másrészt hogy ö felperest értesítette arról, hogy a tartozásokat G. Adolf vállalta át. Az első irányban azonban a bizonyítás nem sikerült: mert alperes tanúi lakásaik be nem jelentése miatt ki nem hallgattat­hattak, a kihallgatott G. Adolf pedig alperesnek testvére levén, vallomása felperes kifogása folytán bizonyítékul elfogadható nem volt. Az értesítésre nézve kinált föeskü pedig, ha a törvény által előirt közhírré tételt az egyszerű értesítés pótolhatná is, alkal­mazható már azért sem volna, mert az eskü szövegében az érte­sítés ideje kitéve nincs, és igy ha az eskü nem tétetnék is le, nem volna megállapítható, hogy az elévülési 2 év honnan számít­tassák. A kereskedelmi törvény 121. §-ában szabályozott elévülésre alperes helytelenül hivatkozik ; mert a kereskedelmi törvény csak 1876. évi január i-én lépett hatályba és azóta a keresetlevélnek 1879. október 7-én lett beadásáig 5 esztendő még nem telt le; az azelőtt fenállott törvény (1840: XVIII. tcz. 41. §-a) szerint pedig a társaság hitelezőinek jogai a társaság részleges vagy tel­jes feloszlása által sérelmet nem szenvedtek, hanem csak az álla­píttatott meg, hogy a feloszlás közhírré tételétől számított két esztendő alatt be nem perelt társasági tag többé nem egyetem­legesen, hanem csak a tartozásból reá eső részért felelős ; de alperes e perben ezen kedvezményben sem részesíthető, mert nem igazolja, hogy a feloszlás közhírré tétetett és mikor; és mert e szerint a két esztendő honnan legyen számítandó, meg nem állapitható; mihez járul az is, hogy a 2000 frt kölcsön alperes előadása szerint részlettörlesztésre adatott, a mindenkori váltó pedig csak fedezetül szolgált; és ennélfogva a lejárat is nem az F. alatti váltón kitett fizetési napra, hanem azon idő­pontra esik, melyben az utolsó részlet fizetendő volt. Ezek szerint alperes kifogásai alappal nem birván, és az, hogy felperes oly tartozást fizetett volna ki, mely alperes irányá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom