Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

22 lalásból felmerült kérdésben tulajdoni igénvek érvényesítése pedig az 1868: 54. tcz. VIII. czim IV. fejezetében előszabott eljárásra tartozott s időközben a lefoglalt ingók annak tulajdonául voltak vélelmezendők, a kinek birtokában találtattak. Ezekből következőleg kellett fenforgó ügyben a végrehajtást szenvedőt, ki a lefoglalt ingókat kiskorú fiai felhasználásával vonta el a végrehajtás alól, közvetlen tettesnek, fiait t. i. a másodés harmadrendű vádlottakat pedig, kik a végrehajtási zárlat fenlétéről kellő tudomással birtak s ennek daczára a zártörés véghezvitelét előmozdították, a btk. 69. §. értelmébeni bűnrészeseknek nyilvánítani. A szóban levő cselekmény, az elsikkasztott dolgok becsértékénél fogva büntettet képez ugyan nemcsak a btk. 356. §-a értelmében, de az elkövetésekor hatályban volt jogszabályok szerint is. Minthogy azonban a két vádlott fiatal korának, az első vádlottra nézve pedig azon tévedésnek, melyben a gyermekei vélt tulajdonjoga mikénti érvényesítése iránt nyilvánvalóan fenforgott, tekintetbe vételével, a büntetések az emiitett korábbi jogszabályokhoz képest, melyek a btk. 2. §. rendelkezésénél fogva ezúttal is alkalmazandók, sokkal enyhébben szabandók ki, mint ezt a btk. 358., illetőleg 24. §-ában megállapít. Ezen okokból a vádbeli cselekményt vétségnek kellett minősíteni s ennek megfelelően fogházbüntetést (20. §.) alkalmazni. 8. 1. A gyilkosság fogalmához feltétlenül ennek kivitelét megállapított szándék kivántatik. A vagylagos szándék nem állapit meg gyilkosságot. 2. Az őrt álló és a prédán osztozkodó egyén tettestárs-e vagy segéd ? (1882. február 8. 832. sz. a.) 1880. évi decz. 29-én délután J. Lyubomir, D. Lázár és B. Nova pancsovai lakosok botokkal, baltákkal és egy pisztclylyal felfegyverkezve és elhatározva, hogy ellentállás esetére öléstől sem riadnak vissza, Bánát-Ujfalvára mentek, hogy N. Száva, esetleg Sz. Szvetozár ugyanottani vagyonos lakosokat kirabolják. Midőn