Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

285 értékű másik részét pedig Sziszeken zálogba adta. Az elzálogosítás folytán kezeihez befolyt összeget saját czéljaira fordította. A pozsonyi kir. törvényszék: Vádlott A. Dávid a B. T. K. 355- és 356. §-ában körülirt sikkasztás vétségében vétkesnek ismertetik el, s ezért három havi fogházra Ítéltetik stb. A budapesti kir. itélö tábla: Az első biróság Ítélete részben megváltoztatik, vádlott a sikkasztás bűntettében mondatik ki bűnösnek, és ezért nyolcz havi börtönre ítéltetik. Büntetéséből vizsgálati fogsága által 88 nap vétetik kitöltöttnek. Egyebekben az elsöbirósági ítélet helybenhagyatik. Indokok : Vádlott tette az elkövetés idején fenállott gyakorlat, valamint az időközben életbelépett B. T. K. 358. §-a szerint büntettet képezett, mely legalább is hat havi börtönnel sújtandó. Miután pedig az elsőbirói Ítéletben mint enyhítő körülmény felhozott szorult anyagi helyzete a vádlottnak és az, hogy a károsult a vádlottnak megbüntetését nem kívánja, azzal szemben, hogy vádlott rovott előéletű, hogy két ízben követte el a sikkasztás bűntettét és hogy szorult anyagi helyzetének maga volt oka, mert megbízóját hosszabb időn át minden hír nélkül hagyta, nem tekinthetők oly rendkívüli enyhítő körülményeknek, melyek a börtönbüntetés legcsekélyebb hat havi tartamát is tulszigorunak tüntetnék fel, hanem ellenkezőleg a fenforgó bűnhalmazat folytán vádlott büntetését nyolcz havi börtönre kellett felemelni. A károsult fél elállása e helyütt sem vétethetett mint bűnvádi eljárást megszüntető körülmény figyelembe, mert vádlott nem állott B. Lajos szolgálatában. Nemcsak hogy B. maga is a hernalsi cs. kir. járásbíróság előtt 1880. nov. hó 9-én tett vallomásában azt állítja, hogy vádlott sem fizetésében, sem szolgálatában nem állott, de vádlott viszonya a károsult B.-hoz jogilag sem vehető szolgálati viszonynak, mert a szolgálati viszony bizonyos idő lefolyta után a dij fizetésére minden körülmények közt kötelezi a szolgálatadót, ez pedig a vádlott és B. között fenállott viszonynál nem forgott fen ; fizetésben sem állott B.-nál, mert a B. T. K. 343. §-ában használt kifejezés feltételezi ugy mint a szolgálati viszony azt, hogy a fizetést adó bizonyos idő lefolyta után köteles legyen a fizetést nyerőnek meghatározott diját kiszolgáltatni, mi szintén nem forgott fen a jelen esetben, midőn csakis darab-