Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

28l H. Manó netaláni kárigényével vádlott elleni perre utasittatik. Indokok : A mai napon megejtett végtárgyalás során H. M. eskü alatt vádlott merev és azon határozott tagadásával is szemben, hogy tanút nem látta soha, fent előadott nyilatkozata megerősiti nemcsak, hanem határozottan kijelenti azt, hogy vádlott személy-ugyanazonosságában nem csalatkozik, ő volt az, ki őt vétel végett felszólította s kinek a megállapodás után több pénzzel nem rendelkezvén, egyelőre 10 frtot kézbesített, és megjegyzi, miként az alkubeli további 4 frtot egy más alkalomkori megjelenésre vádlott nejének adta át. Az ilyképeni tényállás V. Julianna vallomását minden körülményben támogatván, a bíróságban azon meggyőződést érleli, miként ezen tanú megeskettetése nélkül is czáfolatot miben sem nyert vallomásával elfogadandó, s miután H. Manó előadásával jogszerű bizonyítékká emeltetik, vádlott bűnössége felismerendő volt, mert tudnia kellett, hogy az élelmezési katonai legénység jogszerű uton a kérdéses ponyvák birtokába nem juthatott. Vádlott cselekménye a btk. 370. §-ába ütközvén, orgazdaságot képez, mely bűncselekménye azonban, tekintettel arra, hogy csak 4 drb. vizmentesponyva birtoklását lehetett ellenében igazolni s igy az értékre való figyelemmel, a vádbeli cselekmény vétségnek volt minősitendő. A büntetés kimérésénél vádlott büntetlen előélete s számos tagu családja enyhítő beszámításul vétetett. A mellékbüntetés alkalmazását azon körülmény indokolja, hogy a most követendő felfogás a régibb gyakorlatnál jóval enyhébb. A kincstári költségek, valamint az igazoltnak vett kárösszegbeni marasztaltatás az elitéltetésen alapszik. A bemutatott ponyvák a kat. kincstár tulajdonai levén, ezek visszaadatását elrendelni s H. Manót perre utasítani kellett. A kir. itélő tábla 1881. évi deczember 5-én 32503. sz. a. az első bíróság ítéletének megváltoztatásával következő ítéletet hozott: A kir. tszék ítélete a semmiségi panasz elvetésével megváltoztattatik; D. Mihály az orgazdaság vádja és következményeinek terhe alul is fölmentetik. Nem felebbezett részében ugyanazon ítélet érintetlenül hagyatik.