Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)
i57 tartalma ellen emelt kifogás a ptrts. 167. §-a értelmében figyelembe nem vétethetvén ; továbbá a 2 7. alatti okirat, mint melyre alperes hivatkozott, ellenében teljes bizonyítékot képezvén ; végre a valódiság tekintetében meg nem támadott H. a. okirat nem mint alperes állitja «eskü nélküli tanúsítványt képezvén, hanem dispositiv» harmadik személy irányában is bizonyító erővel bírván ; ezen okiratok teljes bizonyítékul voltak eltogadandók ; az 5. és 6 '/. alatt csatolt okiratok pedig mint megtagadott és részben elkésve csatolt okiratok ilyenekül elfogadhatók nem voltak. A tényállás tehát az elörebocsájtottakban bizonyítékul elfogadott okiratok és a peres feleknek meg nem tagadott előadása szerint abból áll, hogy vagyonbukott H.-től mint a munka szerzőjétől, az ez utóbbi által elkészítendő «magyar szent korona országainak megyei térképe» czimü munkájának kiadási jogát megszerezte, hogy a köveket P. K. Lajos gyárában megrendelte, ezek ott el is készíttettek, s hogy bukott ezen kövekre az F. majd a B. alatti okirat szerint felperes részére a kereseti követeléstől eltérő követelés erejéig zálogjogot engedett, s hogy e zálogjogot nemcsak az említett kövekre, hanem a kiadói jogra is kiterjedőnek nyilvánította : végre, hogy P. K. Lajos, kinek felperes mint gyárigazgatójávali viszonyából különben az lenne vélelmezendő, hogy a gyár igazgatója által gyártelepének területén őrzött kövek a ő nevében biratnak, a birtoklásra vonatkozólag a H. alatti okirat tanúsága szerint kijelentette, hogy a kövekre jogot nem tart, és felperes gyárigazgatójának birtok és megtartási joga ellen kifogása nincs, vagyis, hogy a köveket nem ő, hanem a gyár igazgatója saját nevében birtokolja; s ezek szerint az előrebocsájtottakból kétségtelen, hogy bukott felperesnek zálogjogot engedett, s hogy ezt nemcsak a kövekre, hanem a kiadói jogra is kiterjesztettnek jelentette ki ; s hogy felperes a köveket P. K. Lajos H. alatti nyilatkozata értelmében nem P. K. Lajos nevében, hanem az F. és B. alatti szerint mint zálogbirtokos a bukott nevében birtokolja. A kereset által érvényesíteni kivánt megtartási jogra vonatkozólag tehát a kereseti követelés valódiságát tárgyazó s alább kifejtendő kérdésén kivül és alperes kifogásai folytán mindenekelőtt azon kérdés volt elbírálandó :
