Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

i37 kába, gondnokság alá helyeztetett. Felperes ezen előadása azonban birói figyelembe nem jöhetett : Mert a végrendelkezés tényét a végrendelkezés cselekményéhez meghívott 3 tanú esküre való hivatkozással erősiti, s az aláírások valódiságának megdöntésére szolgáló bizonyítási eljárás egyik módozatát sem vévén igénybe felperes, ezen aláírások annál is inkább valódinak veendők, mivel a minden kifogáson felülálló egyik élő tanú U. Antal gör. kath. áldozár a bizonylatot magáévá teszi, s a végrendelkezés megtörténtét igazolja, mely ténykörülmények támogatására szolgál D. István vallomása is, a ki a végrendelkezést s a meghívott tanuk jelenlétét igazolja. Az elmondottaknál fogva tehát a végrendelkezés tényét és a bizonylat valódiságát igazoltnak kellett tekinteni ; s miután a végrendeleti tanuk által állíttatott ki, s miután továbbá a végrendelkezés tényét igazolja, ezen bizonylat a szóbeli végrendeletnek irásba lett foglalásáról szól, s pótolja a M. által eltépettet. Mert felperesnek a végrendelet külső kellékeire vonatkozó előadása egészben megdől az országbírói értekezlet által hozott id. törv. 19-ik §-ának azon intézkedése által, a mely szerint a végrendelkezési és öröklési jog az örökhagyó halálakor fenálló törvények szerint ítélendő meg ; miután pedig néhai E. szül. H. Terézia 1858-ik évben, tehát az osztr. polg. trkv. hatályban léte idejében végrendelkezett, az ő végintézkedése és hagyatéka körüli eljárást az osztr. prdts. 585-ik §-a szabályozza, e szerint pedig a szóbeli végrendeletekhez 3 képes tanú együtti jelenléte szükségeltetik, s a mennyiben az első sz. alatti bizonylat szerint az 585-ik §-ban meghatározott kellékek betöltettek, felperesnek az 1715. 27. §-ra való hivatkozása figyelem tárgyát nem képezhette. Mert felperesnek a belső kellékekre tett előadása, az elsőrendű alperes általi felvilágosításokkal s a hagyatéki iratokra való utalással hasonlóan megdöntetett, mivel néhai E. H. Terézia 1858. ápr. hó 7--éh végrendelkezett; kábasága miatt pedig ugyanazon év június hó 23-kán figyeltetett meg, tehát mindazon intézkedései, melyeket 1858. június hó 23-ka vagyis a 3616. sz. törvényszéki végzés meghozatala és szabályszerű körzési ideje előtt tett, a törvénynél fogva érvényesnek tekintendő. Azon előadása pedig felperesnek, hogy a gondnokság alá helyezés szükségét