Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)
111 biztosítási kötvényben lakháznak történt megnevezése még hamis bevallásnak nem tekinthető, és igy a biztosítási feltételek 2. §-a ellen felperes nem vétett. De a másod sorban érvényesített azon kifogás is alaptalan, hogy az épület 1881. évi január 28-tól lakatlan volt és azt felperes be nem jelentette, mivel felperesnek ezen kötelezettsége a felperes által hivatkozott biztosítási feltételek 3-ik §-ából ki nem magyarázható; de annak megbirálása, mennyire tűzveszélyes a kérdéses épület, a biztosítás körülményeinek felvételénél alperes biztosító társaság tisztéhez tartozott, és a vitatott körülmény még magában nem vehető olyannak, mi által az épület tűzveszélyesebbé lett volna. Az oknál fogva tehát a más tekintetben nem kifogásolt kereseti összeg és járulékaiban alperest marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla alperesnek 1881. évi ápril hó 6-ik napján 6756. szám alatt indokolt felebbezése folytán 1881. évi június hó 15-én 1919. szám alatt következő ítéletet hozott: Az első bíróság fenti ítélete nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett részében pedig helybenhagyatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 474. és 475. §-aiból kitűnik, hogy csak a biztosítás elvállalására befolyással bíró fontos körülmények elhallgatása vagy valótlan előadása teszi a biztosítási szerződést érvénytelenné ; azon körülmény pedig, hogy az A. alatti szerint biztosított épület nem lakház, hanem lakott barakk volt, ha igazoltatnék is, a biztosítás elvállalására befőIvással biró körülményt nem képezne, mert alperes azt, hogv egy ily épület egy lakháznál tűzveszélyesebb lenne, nem is állította, bizonyítani meg sem kísérletté ; már pedig csak a koczkázatot növelő ily körülmény, nem pedig a biztosított tárgy elnevezése lehet a biztosítás elvállalására befolyással. Alperes azon kifogása tehát, hogy a biztosított épület nem lakház, hanem barakk volt, az előadottak szerint figyelembe nem vehető. De nem lehetett figyelembe venni alperes azon kifogását sem, hogy a biztosított épület 1881. évi január 28-ától lakatlan volt, mert a kereskedelmi törvény 490. §-a szerint, mely a kereskedelmi törvény 472. §-a szerint ezen kérdés eldöntésénél egyedül irányadó, alperes a biztosított épületen beállott csak oly változást tartozott volna bejelenteni, mely változás által a tűzveszély