Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

77 értékű pénzlábra ; tekintve, hogy a szerződésben akkor, a midőn 5000 belga frank 2000 frttal ezüstben egyenlő értéknek fogadtatik el, szintén csak az osztr. értékű pénzláb értethetik, aminthogy az annuitási fizetések több évek során valósággal ezen pénzláb szerint eszközöltettek is. Tekintve, hogy alperesnek a per során tett abbeli észrevétele, mely szerint a szerződésben az 5000 belga frank után zárjel között foglalt «2ooo frt ezüstben» csak felvilágositásképen tekintendő s annak egyéb jelentőség nem tulajdonitható, felperesi tagadással szemben, a szerződés szövegével épenséggel nem támogattatnék, ekként tehát jóllehet a szerződésben a vételár illetőleg az évi járadék belga frank pénznemben van kitéve, azonban az eladó a vevő ellenében ezüstbeni fizetést kötvén ki és az ezüstnek mennyiségét is a belga frankhoz arányítva számszerűleg megállapítván, sőt a fizetés is több évek során ehhez képest lévén teljesítve, ezen felül a szerződésben aranypénzlábról szó sem tétetvén, alperesnek azon felszámítását, mely szerint az ezüstbeni járadékot arany pénzlábra átváltoztatja és az ehhez képest levő tőzsdeárfolyam szerint kívánja követelését megállapittatni, felperesre nézve kötelezőnek elfogadni nem lehetne. Végre az E. a. tkvi kivonat [C. 1.) szerint alperesnek saját kérelmére a zálogjog évenként ötezer belga frank, vagyis osztrák értékű kétezer forint ezüstben fizetendő vételárhátralék erejéig kebeleztetvén be, e helyzetben az ezüstnek az aranyhozi időközben alábbszállt viszonya jelen esetben a fizetésnél különbséget okozónak nem tekintethetvén, az 1879. évi november i-én lejárt félévi annuitást az 1000 frt ezüstbeni fizetéssel szerződésszerüleg törlöttnek kellett bíróilag kimondani. A budapesti kir. ítélő tábla : Az I. bir. ítéletet indokaiból és még azért is helybenhagyja, mert habár a 2. sz. a. magyar és német szövegben bemutatott szerződés 13. pontja szerint felek abban egyeztek meg, hogy a szerződés német szövege lesz hitelesnek tekintendő, mégis az okmányra 1865. január "27-én vezetett hitelesítési záradék szerint az adásvevési szerződés aláírás előtt a vevőknek magyar anyanyelvükön olvastatott fel és értelmeztetett; e szerződés II. czikkének magyar szövege szerint pedig a 40 évi járadék ezüstben fizetendő, mert el is tekintve ettől