Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

77 értékű pénzlábra ; tekintve, hogy a szerződésben akkor, a midőn 5000 belga frank 2000 frttal ezüstben egyenlő értéknek fogad­tatik el, szintén csak az osztr. értékű pénzláb értethetik, amint­hogy az annuitási fizetések több évek során valósággal ezen pénzláb szerint eszközöltettek is. Tekintve, hogy alperesnek a per során tett abbeli észrevétele, mely szerint a szerződésben az 5000 belga frank után zárjel között foglalt «2ooo frt ezüstben» csak felvilágositásképen tekintendő s annak egyéb jelentőség nem tulajdonitható, felperesi tagadással szemben, a szerződés szövegével épenséggel nem támogattatnék, ekként tehát jóllehet a szerződésben a vételár illetőleg az évi járadék belga frank pénznemben van kitéve, azonban az eladó a vevő ellenében ezüstbeni fizetést kötvén ki és az ezüstnek mennyiségét is a belga frankhoz arányítva számszerűleg megálla­pítván, sőt a fizetés is több évek során ehhez képest lévén telje­sítve, ezen felül a szerződésben aranypénzlábról szó sem tétetvén, alperesnek azon felszámítását, mely szerint az ezüstbeni járadékot arany pénzlábra átváltoztatja és az ehhez képest levő tőzsdeárfolyam szerint kívánja követelését megállapittatni, felperesre nézve köte­lezőnek elfogadni nem lehetne. Végre az E. a. tkvi kivonat [C. 1.) szerint alperesnek saját kérelmére a zálogjog évenként ötezer belga frank, vagyis osztrák értékű kétezer forint ezüstben fizetendő vételárhátralék erejéig kebeleztetvén be, e helyzetben az ezüstnek az aranyhozi időköz­ben alábbszállt viszonya jelen esetben a fizetésnél különbséget okozónak nem tekintethetvén, az 1879. évi november i-én lejárt félévi annuitást az 1000 frt ezüstbeni fizetéssel szerződésszerüleg törlöttnek kellett bíróilag kimondani. A budapesti kir. ítélő tábla : Az I. bir. ítéletet indokaiból és még azért is helybenhagyja, mert habár a 2. sz. a. magyar és német szövegben bemutatott szerződés 13. pontja szerint felek abban egyeztek meg, hogy a szerződés német szövege lesz hite­lesnek tekintendő, mégis az okmányra 1865. január "27-én veze­tett hitelesítési záradék szerint az adásvevési szerződés aláírás előtt a vevőknek magyar anyanyelvükön olvastatott fel és értel­meztetett; e szerződés II. czikkének magyar szövege szerint pedig a 40 évi járadék ezüstben fizetendő, mert el is tekintve ettől

Next

/
Oldalképek
Tartalom