Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

54 A szabadkai kir. járásbíróság I. Br. Miklós, 22 éves, római kath., nőtlen, vagyontalan, rovott előéletű ; II. Bk. Miklós, 24 éves római kath., nőtlen vagyontalan, rovatlan előéletű, H. Anna személyén elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt vétkeseknek nyilváníttatnak, s az elkövetett rágalmazás vétsége miatt személyenkint három-három havi fogságra, és B. T. K. 27. §-ban megállapított czélra és alapra ötven-ötven forint pénzbüntetésre, a becsületsértés vétsége miatt szintén személyenkint ötven-ötven forint pénzbirságra ítéltetnek. A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítélete részben megváltoztatik. Bk. Miklós a személyes szabadság megsértése és a becsületsértés vétségeiben mint tettes, Br. Miklós a személyes szabadság megsértése vétségében mint felbujtó és a becsületsértés vétségében, mint tettes mondatik ki bűnösnek, és Bk. Miklós két havi, Br. Miklós három havi fogházra ítéltetik. Indokok : Vádlott Bk. Miklós beismerte és a tanuk is eskü alatt igazolják, hogy ezen vádlott H. Annát erőszakkal egy székre leültette és a leány ellenállását erőszakkal legyőzvén, őt rövid ideig személyes szabadságától megfosztotta. Miután pedig ezen cselekménye a B. T. K. 323. §-ban meghatározott büntetendő cselekményt képezi, vádlott a személyes szabadság megsértésének vétségében volt mint tettes bűnösnek kimondandó. Br. Miklós pedig Bk. Miklós vallomása szerint ezt, a jelzett büntetendő cselekmény véghezvitelére reá bírván, és az által, hogy a széket, melyre társa a panaszos leányt leültette előre készítette, tettleg beigazolta, hogy a szándékolt cselekményről előzetes tudomása is volt, mint felbujtó volt e vétségben bűnösnek kimondandó, mert a kiderített tényállás szerint Br. Miklós tekintendő a tett értelmi szerzőjének. Mindkét vádlott továbbá a becsületsértés vétségében is volt bűnösnek kimondandó, mert ugy Br. Miklós mint Bk. Miklós beismerték, hogy a panaszló H. Annával szemben használt felkiáltások által a leányt gúny és nevetség tárgyává tenni akarták, és mert ily körülmények között nem a használt szavak közönséges értelme, hanem a tettes szándéka és a tett körülményei az elhatározók, a használt kifejezésnek büntető beszámithatósága tekintetében. Ezek szerint a jelen esetben kétségtelen, hogy a vádlottak által használt szavak mint meggyalázók, a B. T. K.