Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

3!> azon kifogás, hogy a veszteségeknek mely évtől történt számítása ki nem tüntettetett, a D. alatti nyilatkozat szerint alperesnek a többi hiteltulajdonosokkal együtt elvállalt egyetemleges kötelezettségével és a ker. törv. 233. §-ával szemben, mely szerint a már fenálló szövetkezetbe belépő tag a belépése előtt keletkezett minden társasági kötelezettségért felelős, a pótfizetési összeg mennyiségének helyességére befolyással nem lehet. Továbbá alperes azt, hogy a hitelegyletből 1873-ban történt kilépése folytán annak tagja lenni megszűnt, nem igazolta; mert az F. alatti alapszabályok 30. §-a szerint a felmondás a hitelegyleti választmánynak Írásban lévén benyújtandó, alperes pedig a felmondást, saját állítása szerint, nem ennek, hanem az igazgatóságnak, illetőleg felperes társulat jogelődje volt vezérigazgatója J. Adolfnak jelentvén ki, az mint alapszabályellenes felmondási mód, joghatálylyal nem birt, s igy az ezen körülmény igazolására nézve alperes által felajánlott eskü bizonyítási eljárásnak szüksége fen nem forgott. A kilépés tehát igazolva nem lévén, alperes 1875-ben is a hitelegylet tagjául volt tekintendő, sőt mint ilyet az ezen évi mérleg alapján megállapított veszteségnek hitele után reá eső aránylagos része terheli. Miért is alperes hallgatag beismervén azt, hogy a C. és D. a. okmányokon alapuló pótfizetési kötelezettségének eleget nem tett, a kereseti követelés és járulékai megfizetésében elmarasztalandó volt. Alperesnek felebbezése folytán a budapesti kir. itélő tábla 1881. márczius 29. napján 1038. sz. a. következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete felebbezett részében az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. Alperesnek további felebbezése folytán a magy. királyi Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. szeptember 13-án 581. sz. a. következő ítéletet hozott: A budapesti kir. itélő táblának fentidézett keletű és számú ítélete az abban felhívott indokok alapján helybenhagyatik. 3*