Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

jétek» felhívta; ezen cselekmény a fenállott joggyakorlat szerint a bűntettre való csábítás bűntettét, a btk. 171. §-ának 2. bekezdése szerint azonban, miután a felhívás eredménytelen maradt, az izgatás vétségét képezvén, vádlott a btk. 2. §-a alapján ezen utóbbi törvény mint enyhébb intézkedés alkalmazásával ezen vétségben volt vétkesnek kimondandó, és az ítélet rendelkező részében megnevezett büntetésre, a pénzbüntetésnek mellőzésével ítélendő, és ennek folytán egyszersmind a hatóság elleni erőszakban való részességének vádja és következményei alól felmentendő. A kir. Curia: Elörebocsájtásával annak, hogy jóllehet a kir. ügyész vádlottak nagyobb része ellen a végtárgyaláskor a vádat elejtette, s a vádlottakat elitélő elsőbirósági itélet ellen vádlottak javára felebbezéssel is élt, mégis, miután az elmarasztalást tartalmazó másodbirósági ítéletben megnyugodott, ez reá nézve jogérvényesnek vétetvén, a bűnügy egyedül vádlottak felebbezése következtében vétetett vizsgálat alá. Az ügy érdemét illetőleg: A bűnügyi vizsgálat adatai által és a végrehajtás során megállapittatott, hogy midőn a bírósági végrehajtó B. Ignáczot a S.-féle birtokba bevezetni akarta, S. Lajos s vádtársai kijelentették, hogy ők a birtokba vezetést nem engedik, s midőn később a végrehajtó karhatalommal megjelent, a kaput elzárták, és belülről az elzárt kapunak támaszkodva, testük súlyával nehezítették a kivül állóknak behatolását. Ezen cselekményben mindkét alsóbb bíróság a hatóság elleni erőszak bűntettét látta megállapítva, mely azonban az ezen bűntettre a btk. 165. §-a szerint megkívántató lényeges ismérvek hiányában, nem forog fen. Kétségtelen, hogy a hatóság elleni erőszak lényeges elemét az erőszak vagy fenyegetés képezi. A fenyegetés nem állapitható meg a vádbeli cselekményben, mert vádlottak azon puszta kijelentése, hogy ők a birtokba vezetést meg nem engedik, szemközt a végrehajtás foganatosítására megjelent pandúrokkal, tehát a közerőnek nevezetes kifejezésével szemben, nem volt alkalmas arra, hogy a végrehajtást vezető hatósági közegben a közvetlen veszély alapos félelmét felébreszsze, és azt hatósági kötelességének teljesítésében akadályozza. De nem forog fen a tettleges erőszak esete, illetőleg ismérve sem.