Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

dési joggal nem bir ; miután végre a hivatalból beszerzett bünperKatokból kétségtelen, hogy a kérdéses betétkönyv 2-od rendű alperes által felperestől jogtalanul sajátíttatott el ; tekintettel arra is, hogy első rendű alperesnek fel- és 2-od rendű alperes között fenállott viszonyról tudomása volt és igy tudnia kellett azt is, hogy az egyleti pénztárnok az egylet tulajdonát képező értékpapír elidegenítésére jogosultsággal nem bir, a kereseti betétkönyv tulajdonjogát felperesnek odaítélni, első rendű alperesnek ugyanezen betétkönyvre vonatkozó zálogjog szerzését roszhi szeműnek tekinteni és alpereseket ezen többször emiitett betétkönyv felperes mint tulajdonos részére leendő kiadásának eltűrésére kötelezni kellett, és pedig annyival inkább mert a selmeczi takarékpénztár VII. alatti alapszabályának 20-ik §-a csak a betevő és a takarékpénztár közötti jogviszonyt és nem egyszersmind a betévő és ennek harmadik személyhez való jogviszonyát, is szabályozza igy az alapszabálynak idézett rendelkezése jelen perre befolyással nem lehet. Másodrendű alperes felebbezése folytán a kir. Curia 1882. január hó 25-én 4440/881 sz. a. következő ítéletet hozott: A kir. tábla Ítélete annak indokaiból annyival inkább helybenhagyatik, mert: ámbár a 2. sz. alatti okirat tanúsítása szerint elsőrendű alperes megbízottjának a «J. és A.» czég a per tárgyát tevő takarékpénztári betétkönyvecskét az első rendű alperes által ellene váltókövetelésének behajtása végett vezetett végrehajtás elkerülése végett adta át, még is az átadás nem fizetés gyanánt, hanem csupán fedezetképen történt azon kikötés mellett, hogy a «J. és A.» czég ama könyvecskét február hónap folyamán visszaváltani fogja. Már pedig tekintve azt, hogy a végrehajtási kielégítés készpénzzel történik és hogy a takarékpénztári betét könyvecske készpénzt képvisel, arra, hogy ez fedezetül adassék, szükség nem lévén, a fedezet-adásnak más oka nem lehet, mint az, hogy akkor már tudva volt, miszerint a felperes egylet nevére szóló betéti könyvecske annak, és nem a fedezetet-adó czégnek tulajdonát képezi. Minthogy pedig az, a ki tudva idegen vagyont vesz át, a jóhiszeműséggel magát nem védheti és a kereskedelmi törvénynek első rendű alperes által védelmére idézett 299. és 300. §-ai is az idegen vagyon tulajdonjogának megszerzéséhez a jóhiszemüsé-