Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

57 vádlott azon védelmi állítása, hogy ö D. Sámueltől, mint volt gazdájától akkor, midőn a boltban először megjelent, tiz év előtt viszszatartott bérét követelte, s ez tőle megtagadtatván, a boltból eltávozott, s ingerülten csakhamar ismét oda visszatért, s minthogy D. Sámuel pénzt adni ekkor sem akart, ezt, midőn már lakszobájába távozni akart, orozva halálos sérelmekkel illette, a megölt D. Sámuelnek, a tett helyszínéül szolgált bolti helyiség mellett levő szobában a bűntett elkövetésekor jelen volt neje D. Rozália előadásával is támogattatik, az ily körülmények közt végrehajtott cselekményben azonban, ha mindjárt vádlott azon előadása, hogy ő D. Sámueltől, az ez által visszatartott szolgálati bérét akarta légyen erőszakkal elvenni, valónak vétetik is, a rablás kísérlete mellett a B. T. K. 279. §-a szerint szándékos emberölés tényállása foglaltatik és pedig a rablás kísérletére vonatkozólag annálfogva, mert noha vádlott megöltnek birtokából ingó dolgot el nem vett, s azt jogtalanul el nem tulajdonitotta, D. Sámuel ellen az erőszakot beismerése szerint csak az okból alkalmazta: ő tehát a szándékos emberölésben és a rablási kísérletben bűnösnek kimondandó stb. A kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék: Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik; K. János a rablási kísérlet bűntette alól felmentetik; ellenben a B. T. K. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölésben bűnösnek kimondatik és tizenöt évi fegyházra ítéltetik. Indokok: A vizsgálat adatai által megállapittatott, s az elsőbíróság indokaiban is kiemeltetett, ho^y a pénzzavarban lévő vádlott azon czélzattal jelent meg D. Sámuel bolthelyiségében, hogy ettől, visszamaradt bére fejében pénzt követel, és ha ez megtagadtatnék, akkor végletekre megy, ós erővel vesz. ha ölésre is kell vetemednie. Be van bizonyítva, hogy miJőn D. Sámuel a bér czimén követelt pénzt megtagadta, vádlott szuronyával ennek fejére vágott, a minek következtében, az orvosi vélemény szerint, D. Sámuel meghalt. Az ügy ezen állását fontolóra véve kitűnik, azon az ellenállásra lényeges befolyással biró körülmény, hogy vádlott K. János, nem azon előre megfontolt szándókkal lépett a bolthelyiségbe, hogy D. Sámuelt életétől megfoszsza, hanem, hogy szándóka vagylagos lévén, az élettől való megfosztást esak az esetre határozta el, ha azon előzetes terve, hogy D. Sámueltől pénzt zsaroljon, vagy vegyen, nem teljesülne. Minthogy pedig a vagylagos szándók (dolus alternativus) a határozatlan szándéknak egyik nemét képezi; minthogy továbbá a