Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

12 a szolgabiró ölébe, hogy mindazon kötvényeket, melyeket alperes társulattól birt, magával hozza, továbbá hogy az A. és 3/. alatti nyilatkozat éjjeli időben állíttatott ki, végre hogy felperes az eljáró szolgabiró által tényleg letartóztattatok s mindaddig rendőri őrzés alatt tartatott, mig a 3/. alatti nyilatkozatot alá nem irta. Felperes e szerint kereseti állításának igazolásául semminemű positiv bizonyítékot felhozni nem képes, hanem csupán a B. alatti ítéletben felhozott és általa jelen perben előadott tények és adatokból levont feltevés és következtetések által kívánja az állítólagos kényszert beigazolni, ily közvetett bizonyítási mód azonban a polgári eljárásnál egyáltalában nem foghat helyt és jelen esetben annál kevésbbé alkalmazható, mivel alperes azon állítása, hogy felperes az A., illetve 3/. alatti nyilatkozatok értelmében létrejött egyezményt azon későbbi tényeivel, hogy az egyezményben hatály vesztettnek kijelentett 3-rendü biztosítási kötvények kiszolgáltatását jóval az egyezmény megkötése után több izben megígérte, és hogy a hatályvesztettnek nyilvánított ezen kötvények után járó biztositási dijakra vonatkozólag az egyezmény megkötése és lemondási okirat kiállítása és igy az állítólag fenforgott kényszer megszűnte után, alperes társulat nyíregyházi ügynökségével összeszámolván, az alperesnek kijáró összeget több részletben kifizette, nyilván helybenhagyta és megerősítette, a mennyiben felperes az ezen körülményekre nézve kínált főesküket sem el nem fogadta; sem vissza nem kínálta: perrendszerüen beigazoltnak tekintendő. Minthogy ezek szerint azon perdöntő körülmény, hogy a 3 '. alatti lemondási okirat erkölcsi és physicai kényszer folytán állíttatott volna ki, tehát hogy az ezen okiratban foglalt lemondás jogérvénynyel nem bírna, felperesi részről beigazolva nem lett, s minthogy másrészről alperes azon állitása, hogy felperes a 3/. alattiban foglalt egyezményt későbbi tényeivel nyilván elfogadta s kötelező erejűnek ismerte el, kellően beigazolva van, felperes igazolatlan ós alaptalan keresetével elutasítandó volt. Felperes ezen ítélet ellen 31,039/80. sz. a. felebbezést nyújtott be, melyben a pprts 155. §-ára hivatkozván, a «teljesen bebizonyított tényekből vont okszerű következtetések általi közvetett bizonyítás*) lehetőségét kiemeli; egyebekben pedig a perben előadottakat újból resummálja. Szemben a törvényszék ezen álláspontjával annál kirívóbbnak találja, hogy az Ítélete elutasító indokainak második részében maga is feltevések- és következtetésekhez folyamodik, hogy olyasmit tüntessen ki bizonyítottnak, a mi egyfelől