Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

36 Ezen okmányok kiállításánál tanuk nem szerepeltek, azokat csakis a hivatalos minőségben eljáró szolgabíró előttemezte tanukópen. Aláírás után a helyzet rögtön változott ; a letartóztatott sáfár azonnal szabad lábra helyeztetett, felperes pedig hazabocsájtatott. A vizsgálat beszüntetésének Ígérete azonban alperes írásbeli nyilatkozata daczára nem valósult, mert a szolgabíró jelentését a fenyítő törvényszékhez betérj esi- té; ez utóbbi részéről a fenyítő vizsgálat ugy K. Dávid mint közvetlen tettes, valamint felperes mint értelmi szerző ellen megindittatott, annak befejeztével pedig egy felmentő végzés hozatott, melynek tanúsága szerint a fenyítő eljárás a közvetlen tettességgel vádolt K. Dávid ellen alanyi tényálladók helyre nom állítása miatt , felperes ellen pedig tényálladék hiányából beszüntettetett. — Kitűnik ezen végzésből, hogy felperes termése nem volt túlságos értékben biztosítva, hogy őt tehát anyagi haszon kilátása sem vezérelhette a gyujtogatásra ; kitűnik, hogy felperes terméseit évenkint 100,000 frtban sok éven át már biztosította, és mégis nála annyi éven át csak egy jelentéktelen kár történt ; kitűnik vagyonos volta és feddhetlen előélete ; kitűnik, hogy a szolgabíró az előnyomozást éjnek idején vezette, felperest éhen hagyta és őt vacsorázása közben rendőri felügyelet alá helyezte ; kitűnik az erkölcsi kényszer, melyet a végzés szavai szerint «a szolgabiró által kilátásba helyezett letartóztatás ós bekisértetós egy feddhetlen előéletű és közbecsülósben álló egyénre ártatlansága érzetében is kótségkivül gyakoroló. A felperes által kiállított lemondási okmány tekintetében pedig ezen végzés akkópen szól, hogy «e lemondás, melylyel felperes a további kellemetlenségekből ez idő szerint menekülni vélt, saját beismerésnek nem tekinthetői). A nyíregyházi kir. törvényszéknek ezen 146/1879. sz. végzése a kir. ítélő táblának 4787/1879. sz. végzésével, indokolásánál fogva helybenhagyatott; tovább nem felebbeztetett ós igy jogerőre emelkedett. Ezen tényállás alapján felperes az általa aláirt nyilatkozat érvénytelenítését azért is kéri, mert ő ezen okmány tartalmát nem is ismeri, és az csak egy érdekelt tanú által van aláírva ; ezen okmány tehát a pprts 192. §. b. ós c. pontja alapján ugy is érvénytelen. Alperes elleniratában sorban tagadja a kereseti állításokat ; szerinte felperes az 55,088. számú biztosítási kötvényen alapuló minden jogairól 1877 decz. 8-án irányában lemondott, erről nyi-