Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

s hogy ez ingatlanság a tulajdonjog törlése mellett a 171. sz. tjkbe visszavezettessék. Egyebekben a kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik. Indokok : A . . . számú ingatlanáágra nézve fentebbi értelemben a keresetnek helyt kellett adni, mert N. Ignácz tanúvallomásából kitűnik, hogy az A. alatti szerződés készitése alkalmával a telekkönyvi h. r. számokat nem felperes, hanem tanú irta ki a községi jegyzőnél és iktatta a szerződésbe, a nélkül hogy felperesnek tudomása lett volna, hogy minden h. sz. alatt minő ingatlan birtok foglaltatik, a mennyiben a dűlők szerint megnevezve nem lett, ugyanazért tekintve, hogy a most nevezett tanú határozottan vallja, miszerint a kender ós laczka nevű dűlőben fekvő földnek átadására, melyet első neje után kapott, melyhez e szerint elsőrendű alperes gyermekei örökségi jogot nem formálhattak, át nem adja, Gr. Áron pedig állitja, hogy elsőrendű alperes előtte beismerte, miszerint az 1617. h. r. számú L.-fele föld az egyesség tárgyát nem képezte, mindkét elsőbirósági ítéletet megváltoztatni kellett annyival inkább, mert a tanuk vallomásának hitelességét támogatja azon ténykörülmény is, hogy mig a többi ingatlanok alperesek tettleges birtokába mentek, az 1617. h. r. sz. a. felperes birtokában és használatában maradt, mi bizonyítja, hogy 1. r. alperes is azon véleményben volt, mikóp a kérdéses ingatlan az egyezkedés tárgyát nem képezte. Egyebekben a kir. itélő táblának ítéletét az abban felhitt ós felhozott indokokból, de azért is helyben kellett hagyni, mert felperes az A. alatti egyezkedés többi pontjaira nézve tévedésről nem is panaszkodik, azt pedig, hogy az ijesztgetések oly lelki állapotba hozták, miszerint az A. alatti egyesség megkötésekor beszámítható állapotban nem lett volna, mivel sem bizonyítja. 3. Az országos és királyi legfőbb fegyelmi bíróság O. Józsefnó és érdektársai részéről a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék azon bírói ellen, kik O. Józsefnének és társainak Sz. Péter ós Sz. Ágoston örökösei ellen a visnyói és négyesi javak iránt folytatott ós 1880. évi május hó 20. 3270. szám alatt hozott ítélettel elintézett perében bíráskodtak, 1881. évi május hó 12. benyújtott fegyelmi panaszát a panaszolt birák és koronaügyészi helyettesnek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: Panaszkodók azon kérelmének, hogy a megnevezett legfőbb