Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

143 litott K. alatt mellékelt ajándékozási okmányban körülirt ingatlanok értéke erejéig köteleztetnek, felperes részére 21 frt tőkét, attól 1867. évi január 12-től száraitandó 6% kamatot, 42 í'rt tökét, attól 1871. január 12-től számítandó 6% kamatot, 35 frt 70 kr. tőkét, attól 1865. évi augusztus 2-tól számítandó 6% kamatot, és 10 frt 50 kr. tőkét, attól 1872. deczember 18-tól számítandó 6% kamatot és perköltséget megfizetni. Indokok : Alperesek nem vették tagadásba, hogy elsőrendű alperes a tőkék után járó 6% kamatot a felperes által meghatározott időpontig fizette, ebből tehát az tűnik ki, hogy felperes a fizetsógi kötelezettséget valamennyi kötelezvény tekinteteben magára vállalta. Azzal elsőrendű alperesnek fizetési kötelezettsége bebizonyitottnak veendő volt. És ennélfogva elsőrendű alperest mint egyenes adóst, a többi fent nevezett alpereseket pedig mint az egyenes adós által minden viszteher nélkül megajándékozottakat, az ajándékban átvett ingatlanok erejéig egyetemlegesen marasztalni kellett. Mindkét félnek felebbezése folytán a legtöbb ítélőszék 1881. július hó 21. 5020 szám alatt következő ítéletet hozott: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi számú és keletű ítélete, a mennyiben a másod- ós utóbb rendű alperesnek, mint néhai K. szül. R. Anna leszármazó örököseinek, a kereseti követelésben kért elmarasztaltatásuk mellőztetvén, felperes által nem felebbezett, érintetlenül, azon részében pedig, mely szerint ezen alperesek a kérdéses tartozás megfizetésére elsőrendű alperessel egyetemlegesen köteleztettek s perköltségben marasztaltattak, helybenhagyatik. Mert a felperes által becsatolt kötelezvényekkel igazolt azon ténykörülményt, miszerint K. Ferencz egy részt azért, hogy a kötelezett kölcsöntőkéktől esedékessé vált kamatokat fizette, másrészt: hogy a kereseti tőkék kifizetését magára vállalta, bebizonyitottnak és valónak venni kellett, mivel alpereseit az átvállalásra vonatkozó s elsőrendű alperes által sajátkezuleg aláirt nyilatkozat valóságát kétségbe nemcsak hogy nem vettek, hanem az elvállalt fizetés iránti kötelezettség valódiságát azzal, hogy állítólag az elajándékozott ingatlanokra nézve a kereseti követelés telekkönyvileg be nem kebleztetett, annak ezen kötelezettsége reájuk át nem szállott, elismerték, minthogy pedig az E. alatti valódisága tekintetében kifogás alá nem vett okmányból nyilvánvaló, hogy K. Ferencz közös apa az abban jelzett ingatlanok tulajdonát az alperesekre mint gyermekeire örökség czimén osztályrészük fejében átruházta, ahhoz képest tehát azon vagyon értékéig az apai adósságokat fizetni tartoznak,