Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

134 sitja, hogy «másolata szó van reá nyomtatva, tehát az eredeti okmánynak nem tekinthető és nem alkalmas arra, hogy valakit tévedésbe vezessen. A mi az okmányon vádlott által végaezvive van, azt nem lehet az 1852-ki btk. 199. §. cl) pontja alá venni. Vádlott Tr. Lajos megcsalta károst az által, hogy tőle menekülendő, egy merőben használhatatlan és érvénytelennek azonnal felismerhető irást adott, bízva annak tudatlanságában és menekülendő annak sürgetésétől, s ezért volt vádlott büntetpndö az 1852-ki btk. 461. §-a szerinti kihágásban. A mi a 31 frt 60 kr. pénzösszeget illeti, a melyet káros reá bizott, e részben nem foroghatott fen csalás, mert káros a neki adott nyugta által biztosítva volt a részben, hogy ne csalódjék ; a mi ezt illeti, hogy a nyugtában magát telekkönyvi hivatalnoknak irta, habár szigorúan véve mint díjnok ő nem is volt hivatalnok, magát mégis az 1852-ki btk. 101. §-ának második kikezdése szerint nem tekinthette egészen nem hivatalnoknak, ennélfogva vádlott itt is a csalás bűnténye alól a bprts. 288. §-a alapján feloldandó volt és e részben is az 1852 ki btk. 461. §-ában körülirt és fenyítendő sikkasztás kihágásában volt hibásnak Ítélendő, s ellene a bprts. 283. §-a alapján büntető ítélet volt hozandó. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla : Megváltoztatik, s vádlott az 1852-ki btk- 461. §-a értelmében tulajdonbiztonság elleni kihágás alól a bprts 288. §-a alapján felmentetik, azonban a magyar B. T. K. 2. §-ra tekintettel az 1852-ki btk. 199., 198. §§. h) pontja ós a 200. §. szerint minősített csalás bűntetteben bűnösnek, s az 1852-ki btk. 320. §. J) pontjában irt közintézkedések elleni kihágásban hibásnak mondatik ki, s elmarasztaltatik az 1852-ki btk. 202. §. alapján nyolcz hónapi börtönre, s a magyar B. T. K. 388. §-a értelmében büntetésének kiállásától számítva négy évig hivatalvesztésre, s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére. Indokok : — — Vádlott beismeri, hogy a M. Petru által adott megbízást elvállalta, de tagadja, hogy magát törvényismerő telekkönyvi hivatalnoknak adta ki, beismeri, hogy a telekkönyvi kérést nem adta be, de erre nézve azt hozza fel, hogy később beadni akarta, beismeri, hogy a pénzt felvette, de azt adja elő, hogy átadta Marosvásárhelyt egy Dr. nevü fiatal embernek, hogy az illetékkiszabási hivatalhoz adja be, az azonban meghalt, s a pénzt nem fizette be. Ugy de, tekintve, hogy vádlott a 31 frt 20 krról kiállított nyugtát mint telekkönyvi hivatalnok jegyezte alá; tekintve, hogy sem a kérést be nem adta, sem a 31 frt 20 kr. adóhátralékot ki nem fizette; tekintve, hogy tette elpalástolása végett hamis kózokmányt