Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

időszakot kijelölni, melyben a már nagykorúvá lett alperes szenvedő váltóképességgel birván, a váltót elfogadta, s minthogy azt igazolni meg sem kísérletté, alperes pedig azt, hogy a váltó kelte, tehát a fentiek szerint vélelmezett elfogadása idején kiskorú volt, az anyakönyvi kivonattal mint felperes által nem kifogásolt teljes bizonyerejű okirattal bebizonyította, felp°res, minthogy alperes az elfogadáskor szenvedő váltóképességgel nem birt, keresetével elutasítandó volt. A kir. tábla következő Ítéletet hozott; Megváltoztatik. Indokok: A váltó lejáratig elfogadás végett bármikor bemutatható s ezen időpontig az intézvényezett által bármikor elfogadható lévén, az elfogadási időnek meghatározására nézve a kiállítás napja nem irányadó. Miután felperes határozottan tagadta, hogy alperes az elfogadási nyilatkozatot akkor irta a váltóra, midőn még kiskorú volt, különösen pedig, hogy az elfogadás a kiállításkor történt, alperes a szenvedő váltókópessóg hiányára alapitott ezen védekezését bizonyítani tartozott, de ezt meg nem kísérletté; miután továbbá a fizetési idő bekövetkezte előtt alperes a születési bizonyítvány szerint már nagykorú volt ; miután végre az általános jogelvekhez képest is az vélelmezendő, hogy aláírása által alperes jogérvényes kötelezett séget akart vállalni, hogy tehát a váltót már nagykorúságának elérte után fogadta el: alperest már a váltótörvény 23. §. alapján a váltóösszegnek megfizetése terheli. A legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: A másodbirói ítélet indokainál fogva helybenhagyatik. 57. Ha az eltulajdonított tárgy értéke tüzetesen meg nem határozható és a cselekmény minősítésére más körülmény fen nem forog, a cselekmény — vádlott javára — legenyhébben minősítendő. (1881. 4369. sz. a.) F. Sándor 1880. év elején észrevette, hogy M. Imre szomszédjának kukoriczamagtárán, mely az ő udvarára szolgált, egy lyuk van és onnét a kukoricza keresztül látszik. F. Sándor ezen lyukat naponként egy vesszőcskével piszkálgatta és két hónapon át abból kukoriczát szedegetett ki. F. Sándor az ellopott kukoriczát saját czéljaira fordította, de annak mennyiségét sem ö, sem káros meghatározni nem tudja.