Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

109 des keresetbeli azon kérelmükre, miszerint M. Veiania, H. István özvegye által 1871. évi márczius hó 22-ik napján kelt végrendelet érvénytelennek kimondassék, ennek kimondásával a törvényes öröklési rend megállapittassék és a hagyatékot képező ingó és ingatlanok kiadására alperes itéletileg köteleztessék, következőleg itélt: Felperesek a végrendelet érvénytelenítése iránt támasztott keresetükkel elutasittatnak. Ellenben a leltárban elősorolt 411 frt 50 krra értékesített ingóságokhoz a . . . tétel alattiak, 258 frt 90 kr. összeget képviseltek kivételével, vagyis 152 frt 60 kr. öröklési összeghez joguk törzsenként Vs részben megállapíttatik , és alperes annak megfizetésére köteleztetik. Indokok: Az ingatlanokra nézve ifj. H. János és H. Lajos által követelt és örökhagyó által 1874. évi márczius 22. tett végrendelet érvénytelenítése iránti keresetükkel elutasitandók voltak. Mert a végrendelet sem kül sem belkellékek hiányából megtámadva nem lévén, sem azon állításukat, hogy köteles részük sértve lenne, nem igazolták, az pedig hogy alperes a végrendeletben kikötött feltételeknek eledet nem tett volna, egy az, hogy ö tanuk jelesen Gy. István, A. Mária, K. Péter, K. Borbála és V. Jánosné vallomásukkal megczáfolva van ; de különben is örökhagyó volt életében jogosítva a kikötmények nem teljesítése miatt intézkedni, ezt pedig más intézkedés tétele által nem tette. Az ingóságok tekintetében felpereseknek ezekhezi egyenlő részbeni öröklési joga a leltár . . . tétel alattiak kivételével megállapítandó volt, mert azt alperes nem tagadta, hogy az említett ingóságok a fent elősorolt tételek kivételével Örökhagyónak végrendelet nélküli hagyatékát képezik. A leltár . . . t. a. elősorolt ingóságok örökhagyó hagyatékához nem tartozóknak, s alperes saját tulajdonát kópezőknek azért voltak kimondandók, mert felperesek az alperes által azokra vonatkozólag a viszonválaszában kínált főesküt sem el nem fogadták, sem azt vissza nem kínálták. Alperesek felebbezése folytán a kir. tábla következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete azon neheztelt részében, mely szerint a felperesnek oda itélt ingóságok nem természetben, hanem becsértékben szolgáltatandók ki, helybenhagyatik, egyéb nem felebbezett részében pedig érintetlenül marad. Indokok: Az elsőbirói Ítélet az ingókra vonatkozólag megtartott részében, indokolásán kivül még azért is helybenhagyandó volt, mert alperes a per során a leltári becsű ellen kifogást