Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)
107 hetározni azt sem, hogy az orvosi lelet szerint könnyűnek jellegzett bot- és súlyosnak moghatározott csákányütésekből származó sértéseket vádlottak melyike ejtette ; kétséget kizárólag megállapítható volt azonban az : hogy a súlyosan sértettet mindketten bántalmazták, stb. 44. A btk. 802. §. 2. bekezdése enyhébb büntetést tartalmaz, mint a mily büntetést az ide eső cselekményekre a btk. életbelépte előtti gyakorlat kiszabott. (1881. július 21. 5423. az. a.) A veszprémi kir. törvényszék mint büntetőbiróság 1880. évi szeptember hó 14. 2940. sz. a. H. József bűnügyében következőleg itólt: H. József s H. Sándor a könnyű testi sértés vétségében vétkeseknek kimondatnak s 6 — 6 hónapi fogságra Ítéltetnek. Indokok : Vádlottak ellenében önbeismeréseikkel, panaszló és V. Nándor tanú vallomásával be van igazolva, hogy 1880. évi február hó 5-én este apjukat az ágyból kihúzták s az udvarra kilökték ugy, hogy az ott elesett és arczából a vér folyt. Ezek szerint tehát a panaszlón ejtett sértés szakórtöleg nem constatáltatott is, vádlottakat a könnyű testi sértés vétségében kellett vétkeseknek felismerni, mert az, hogy panaszló ez alkalommal sértést csakugyan szenvedett, nevezetesen arczából a vér folyt, ezt vádlottak is beismerik, de a kihallgatott tanú vallomásával is igazoltatik, és igy kétségtelen, hogy jelen esetben a könnyű testi sértés vétsége fenforog, illetőleg ezen vétség tárgyilag szakértői vélemény nélkül is magából az ügyfelek vallomásából megállapítható. Vádlottak cselekménye a büntetőtörvénykönyv 330. §-ának rendelkezése alá vonható nem volt, mert a végtárgyalás folyamán kétségtelenül megállapittatott, hogy vádlottak H. Pál lakását illetőleg idegen személyek nem voltak, sőt H. Sándor apai hatalom alatt álló s apjával együtt lakó fiu, H. József pedig szintén olyan személy, a ki apja házánál idegen nem volt, hanem oda mindenkor szabadon bejárhatott. De nem minősíttethetett vádlottak cselekménye szülőbántalmazás bűntettének sem, mert az 1879. V. t. cz. ily bűntényre vonatkozó büntetést illetőleg intézkedést magában nem foglalt. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett egyébként vádlottakra nézve fenyittetlen előéletük, súlyosítóul pedig, hogy apjukat bántalmazták ós pedig minden helyes ok nélkül. Mindkét vádlott felebbezéssel élvén, a budapesti kir. itélő tábla 1881. márczius 15. 35528. szám alatt következő ítéletet hozott:
