Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

90 rozott következményekre irányult volna; és csupán e miatt nem is mondható ki, hogy a sérelmező szándéka egyenesen a 303. § ban meghatározott következményekre irányult. Arra nézve ugyanis, hogy ezen utóbbi eset megállapítható legyen, a különös szándéknak ép ugy be kell bizonyítva lennie, vagy pedig a cselekmény ténykörülményeiből, az elkövetés módjából, a tettes magatartásából, vagy más kiderített körülményből eredményülnie, a mint ez a B. T. K. számtalan helyein megkívántató ((külön szándékra* nézve mint a minősítés és a bűnösség «külön eleméréi) nézve kétségtelen szabályt képez. Minthogy pedig a jelen esetben az, hogy a tettesnek szándóka a B. T. K. 303., illetőleg 304. §§-ban meghatározott következmények valamelyikére lett volna irányozva, nem bizonyittatott be : ez okból nem is fogadható el, hogy a cselekmény a B. T. K. 306. §-ának második esetét képezné és ennek büntetésével lenne büntetendő. De épen ezért nem fogadtathatott el a kir. itélő tábla Ítéletének egyik indokát képező azon tétel, hogy «a cselekménynek ily módoni elkövetése, a B. T. K. 303. §-ában irt eredmény előidézésére irányzottnak volt veendő)), és nem fogadtathatott el az e mellett felhozott azon érv sem : hogy tekintve az eszközt, az ütés helyét, az erre kifejtett erőt: az közelebb áll a B. T. K. 279. §-ban irt szándékos emberölés bűntettéhez. Mindkét esetét a 306. §-nak a szándék egyaránt választja el a 279. § ban meghatározott bűntettől ; mindkét esetében a B. T. K. 306. §-ának egyaránt ki kell zárva lennie a halálokozásra irányzott szándéknak. De épen ennélfogva különböznek a dolus különbsége szerint a 306. §. esetei egymástól; ugy, hogy a rcint az ezekhez megkívántató szándék nem helyettesitheti a 279. §. szerint szükséges szándékot: ugy másrészről azok egymástól is szorosan különválasztandók, és egymás között sem cserélhetők fel. Az, hogy a 306. §. alá eső cselekmény közel áll a 279. §-ban meghatározott bűntetthez, föltéve hogy e tétel a ténynyel megegyez, még nem teszi azt a 306. §. második intézkedése alá eső cselekménynyé. Ez alá csakis és csupán az esetben tartozhatik a cselekmény, ha az erre nézve az idézett szakaszban külön követelt szándék létele meg van állapítva. 36. A ki azon ürügy alatt, hogy olcsó pénzen hamis bankjegyeket szerez, mástól pénzt vesz fel, csalást követ el. (1881. 4229. sz. a.) K. István és K. Pál vádlottak Gy. Gábort ós A. Jánost azon ürügy alatt, hogy nekik olcsó pénzen hamis bankjegyeket szereznek^