Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

7b A kőszegi kir. járásbíróság : Br. Ágoston, a tolvajlási kihágás terhe alól alanyi ós tárgyi tényálladék hiányából felmentetik. Indokok : Mert panaszló Fr. János által hí vatkozottés hit alatt kihallgatott Kr. György és Sch. János tanuk vallomásából minden kétséget kizárólag kitűnik, miszerint Br. Ágoston panaszlott panaszlótól, ennek és a tanuknak szemeláttára panaszló és fivére több évi korcsmai tartozása kielégítéséül vette el az eltolvajlottaknak állított 10 frtot, a minek folytán a tolvajlási kihágás, sem alanyilag, sem tárgyilag begyőzve nem lévén, vádlott az itélet tartalma szerint felmentendő. A budapesti kir. itélő tábla: A járásbíróság ítélete megvál* toztatik. Br. Ágoston a vagyonbiztonság elleni kihágásban vétkesnek kimondatik, és e miatt 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Az eljárás folytán kifejtett ténykörülményekkel egyezőleg Br. Ágoston panaszlott beismerte, hogy ő Kr. György által Fr. János ós Fr. György részére fizetett 39 frt fa árából 10 frtot önhatalmúlag elvett, azon védekezése, hogy erre nézve jogosítottnak vélte magát, mert Fr. János panaszos neki adós volt, tekintetbe nem jöhet azért, mert állítólagos jogát nem önhatalmú eljárás folytán, hanem a törvény rendes utján érvényesíthette volna. Ezen cselekmény pedig a B. T. K. 368. §-ba ütköző és ugyanezen szakasz szerint büntethető jogtalan elsajátítás vétségét képezné ugyan, minthogy azonban a tény elkövetése alkalmával fenállott szokásjog enyhébb intézkedés alkalmazandó, stb. A kir. Curia mint legfőbb ítélőszék: Vádlottnak azon cselekménye, hogy azon 39 frt összegből, m3ly az ö kocsmájában Fr. Jánosnak kezéhez, Fr. György részéről eladott fa árában, a fának megvásárlói által leszámláltatott, 10 frtot Fr. János beleegyezése nélkül, azon kijelentéssel, hogy Fr. György neki ezzel régebbi idő óta tartozik, elvett és eltulajdonított, tekintettel arra, hogy azt másnak birtokából, a birtokos beleegyezése nélkül és azon czélból vette el, hogy sajátjává tegye, illetőleg másnak tulajdonából a maga tulajdonába, a jogosított beegyezése nélkül átvesye, vagyis eltulajdonítsa, és tekintettel arra, hogy panaszlott jogosultnak azon esetben 9em tekintethetik, ha Fr. György neki valósággal tartozott is, mert a habár valódi követelésnek, a lopás tényelemeit magában foglaló módon való kielegitése által, a lopás fenforgását nem zárja ki, és nem szünteti meg: ez okból vádlott cselekménye, a lopás vétségét képezi, ő ebben lett volna bűnösnek kimondandó. Minthogy azonban ezen cselekmény az elkövetésének idején hatályban volt