Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
16 rült eresztették el, az ennek elkövetésekor fenállott büntető gyakorlat, de az időközben helyébe lépett B. T. K. szabályai szerint is büntettet képez ; minthogy azonban ezen cselekménynek az alsó bíróságok által elfogadott minősítései nem felelnek meg azon megjelelésnek, mely alatt a B. T. K. az ezen cselekmény valamennyi lényeges ismérveit magában foglaló büntettet megjelöli és nevezetesen nem felel meg a cselekmény az erőszakos nemi közösülés kisérletének, mert a B. T. K. 65. § a szerint, megegyezőleg az ennek hatályba lépte előtt gyakorlatban volt fogalommeghatározással a kísérletre föltétlenül szükséges, hogy ugyanazon bűntett tettleg kezdetett legyen meg, melynek véghezvitelét a tettes elhatározta; ez pedig az erőszakos nemi közösülésnél, mint a bűntetteknek egy külön ténykörülmény által a többiektől különböző fajánál csak akkor áll elő, ha épen azon cselekvés kezdetett meg, mely ezen büntettet ugy a szemérem elleni erőszak, valamint a fajtalanság többi büntetendő eseteitől, továbbá a B. T. K. 321. §-ában meghatározott, egy szóval minden más büntetendő cselekménytől megkülönbözteti; ez pedig a jelen esetben, melyb3n a tettes külcselekvése odáig nem jutott, hogy az erőszakos nemi közösülés különös ismérvét képező cselekmény megkezdetett volna, fen nem forogván : ez okból az alsó bíróságok, illetőleg a kir. tábla által megalapitott minősítésnek elejtésével a vádbeli cselekményt a B. T. K. 321. §-a alapján minősíteni, Sz. Dusánt az ezen szakaszban körülirt bűntettben bűnösnek kimondani, s minthogy a hivatkozott B. T. K. 2. §-ának alkalmazása mellett is a vádbeli cselekmény nagyobb beszámítás alá esik, a reá elsőbiróságilag kiszabott négy havi börtönbüntetést a kir. ügyész indítványához képest egy évi időtartamra felemelni, s ily változtatásokkal egyebekben a budapesti kir. ítélőtábla ítéletét indokaiból helybenhagyni kellett. 8. kinek valamely osztatlan telek hányadrészén van tulajdonjoga, azon részt illető tiszta hasznot igényelheti ugyan, de a termés hányadrészét természetben nem követelheti, ha a föld munkáltatásához megfelelő arányban hozzá nem járult. (1881. január 10. 10195. sz. a ) Kokits János ügyvéd által képviselt H. Péter felperesnek, Georgievits István ügyvéd által védett Sz. V. és Gy. Lyubomir és társai elleni a tarrasi 15. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok 1878. évi Vó-rész termés iránti perében a nagybecskereki kir. törvényszék 1879. évi október 25. 6827. sz. a. következő Ítéletet hozott: